Finisterra
Mind a harom itt toltott estenket a sziklan toltottuk. Azt gondolnank, minden naplemente egyforma.... Pedig minden este uj csodat lattunk. Utoljara mar Bettyvel mentunk fel, egyutt egettuk el az o dolgait.Gyalog jott Santiagotol, iszonyu allapotban van a laba. Nem is ertjuk, mi tortenhet mar ilyenkor a finisben? A vilagvege 3,5 km-re van a szallasunktol, de ez mar meg sem kottyan.
Visszabuszoztunk Santiagoba. Vegre nem allt vegelathatatlan sor Jakabunk elott, igy bejutottunk hozza, es megfoghattuk a vallat hatulrol. Ezt fajo szivvel hagytam volna ki. Tegnap delben repulovel erkeztunk Madridba. Nem volt csomagfoglalasunk, igy fejenkent 40 euroval "lehuztak" minket. A francba! Rettento meleg van, de egesz jo, legkondis szallast talaltunk elfogadhato osszegert. Kozvetlen a belvarosban lakunk. Van polc a furdoszobaban!!!! :-) Nem kell visszarakni a fogkefet a hatizsakba. Tiszta torolkozonk is van, es nem a halozsakkal takarozunk! Micsoda oromek:-) !!!!! Valoban, ahogy meseltek, a forrosag miatt ez itt a holtszezon. Este 10 korul nepesedik be a varos, ejfelkor meg a legnagyobb vigalomban toljak a babakocsis gyerekeket is.
Mara azt terveztuk, hogy kifekszunk egy parkba napozni, pihenni. Tegnap delutan 4 orat aludtunk. Most pihenjuk ki az utat?
Indulunk is! Bovebben holnap, mar veletek!!!!!!! Huuuuuu, de jo lesz ujra
2010. augusztus 1., vasárnap
2010. július 28., szerda
Finisterra/Fisterra
2 napja megerkeztunk a vilag vegere!!!!!!! Az oceanhoz!!!!!!
Reggel ota keszulok megirni az elmult napok esemenyeit, de nem tudtam elszanni magam. Semmi masra nem voltam alkalmas, mint fekudni hanyatt az agyamon, es nezni a plafont. Orakon keresztul tudtam ezt muvelni. Talan el-elaludtam, de valaki mindig ramnyitott. Nehezen lett elegem magambol..... Roppant jol elvoltam a gondolataimmal, es a "mozizassal", vagyis visszaporgettem az utobbi napokat, es ujraeltem. Aztan megint, es megint.....
Most jottem vissza az oceanpartrol, setaltam egyet, es csigakat, kagylokat gyujtottem. Talan kiszellozott annyira a fejem, hogy hozzakezdhetek.........
Hatalmas a buli Santiagoban. Sorra talalkozunk azokkal, akik fontossa valtak az ut soran. Akikkel egyutt indultunk, akikkel nehany napot vagy orat egyutt toltottunk, es "dolgunk van/volt veluk"
Nem beszeljuk meg, csak felbukkannak. Orulunk, olelkezunk, gratulalunk egymasnak, koccintunk egy pohar borral.
Jarkalunk a varosban , leginkabb cel nelkul lezengunk, de mindig kiderul, van valami fontossaga a lezengesunknek. Anyu leginkabb velunk tart, mindenfele nyavalya elkapja, mar van vizholyagja, faj a dereka, gyomorrontas kinozza. Ugy gondolja, igy vallal velunk sorskozosseget. En nem igy gondolom.... :-) :-( Minden esetre nagy orom, hogy itt van, hogy itt vagyunk mind a harman. Holnap lesz a nevnapjuk, megint unnepelunk!
Jokat eszunk, iszunk! Finom a kaposztaleves! Mennyit olvastam errol a forumokon! Kerestek a forumokon a hazatert zarandokok a receptet. Hat, gyerekek! Semmi extra! kelkaposzta fozelek hig lere eresztve, es van ahol babot foznek bele, van ahol kenyerrel dusitjak. Ennyi.....szerintem...
Bettytol sms erkezett, reggel 1/2 9 korul erkezik. Megbeszeltuk Pannival, hogy beallunk helyette koran reggel a sorba, ne kelljen orakat ezzel toltenie.
Este, mikor anyu mar lepihent, mi lementunk a terre, jo kis koncert volt! Olyasmi lehet az egyuttes itteni viszonylatban, mint nalunk a CSIK zenekar.
Megint keson fekudtunk, koran keltunk. Leszaladtunk a zarandokiroda ele. Gyulekeztek a beerkezok, de nem olyan iramban, mint 2-3 nappal ezelott. Gondoltuk is, lehet, hogy foloslegesen fogjuk a sort Bettyeknek. Aztan kiderult, megsem, mert nagy csapatok erkeztek, jocskan novelve a mar tetemesre nott tomeget. Es megjott Betty!!!!! Mennyire orult! Mennyire orultunk! Halas volt a meglepetesert. Egyutt ert be Attilaval, es masik ket magyar lannyal. Gyorsan ki is tudta valtani az oklevelet, es elment szallas utan nezni. Szetszakadtunk mi is, mindenki ment a maga dolgara. Mire kinezelodtem magam es megeheztem, 2 ora korul jarhatott. Hiaba hivtam anyut, Pannit, senki nem volt elerheto. Igy egyedul ultem be egy etterembe kavezni, tintahalat enni. Laci hivott, megerkezett Skopjebe, nehezen tudunk beszelni, nincs terero, gyakran megszakadunk. Na, majd este, ha a kirendeltsegen lesz ra lehetosege!
Megsem maradtam egyedul! 20 percen belul a "camino angyala" :-) osszeterelt minket, egyutt ultunk a barban, anyu, Betty, Panni es en. A nyakunkban az anyutol kapott angyalmedal, hat, hogyne mukodne! Nekiindultunk "csajosodni/csajoskodni". Jartuk a ruhaboltokat, nehany kihagyhatatlannak tuno ajanlatnak nem is tudtam ellenallni. Aztan ebbe is belefaradtunk egyszer, es visszamentunk a belvarosba enni. Panni kert, hogy kiserjem ki a terre, mutassam meg neki a webkamerat, mert Renata baratnojenek most tudna integetni. Hiaba magyaraztam, merre menjen, eleg erthetetlennek tunt. Gondoltam, ha ehez kiseret kell, hat van ra idom, belefer. Es, mutatom a helyet, a kamerat es mennek vissza az etterembe, de ragaszkodik hozza, hogy maradjak. Es itt van Betty is, anyu is, de minek? Miert nem rendelnek inkabb az etteremben? Logathatnak a labukat! Nagyon fura a legkor, nagyon furcsat erzek! Valami nagyon kulonlegeset, es kepekben is megjelenik elottem az erzes, es mar bogok, mert biztos csak atverem magam, es probalom elhessegetni a gondolatot, es arra gondolok, hogy ez csak azert van, mert nagyon szeretnem, nem pedig a valosag! Kozben meg szorongat a szivem, es TUDOM, hogy itt most valami keszuloben van. Masodpercek telnek csak el, de kibirhatatlanul hosszunak tunnek ezek a masodpercek, varunk, nezunk, nem ertem, hogy mit, miert, hogy mi van. mig egyszer csak hatrafordulok, es megletom! Itt van! tenyleg itt van!!!!! Itt van Laci! Nem hiszem el, pedig tudtam! Bizony isten, tudtam! Csak nem hittem el. Meg az uton volt egy ilyen sugallatom, ugyan ilyen, mint nehany perce itt a teren meg egyedul allva. Ugrom a nyakaba, es percekig el sem engedem! Oleljuk egymast, nagyon-nagyon, mikozben megkerdezi, hogy hozza megyek-e felesegul? Persze, hogy igen! Mire kimondom, mar eszembe is jut, hogy elmaradt a drama! Az altalam betervezett, megirt, es gondolatban mar eljatszott szinhazi eloadas! Arra gondoltam egyszer, ha majd megkerdezi ezt, visszakerdezek, hogy mennyi idom van gondolkodni rajta? Nem mintha nem tudnam a valaszt, csak a hatas kedveert! De meg ehez is ert, hogy kihagyatja velem a hulyesegemet! :-) Mennyire magatol erthetodo, oromteli boldogsagos gyonyoruseges ez igy! Mar tisztul a szemem, mikor meglatom, csokornyakkendo van rajta! (hihihihi) Alkalomhoz illo oltozetben, hatizsakkal a vallan :-)
Meg orak mulva sem hiszem el , hogy igaz, meg csipkedem magam, hogy nem almodom-e?
Uszom a boldogsagban!
Reggel egyutt indulunk Finisterraba. Ez a vilagvegi varos, Fisterra pedig a vilagvegi sziklaszirt a hires vilagitotoronnyal, ahol a zarandokok a naplemente utan elegetik a hatrahagyni , elfelejteni, eldobni valo dolgaikat.
1º ora korul erkezunk egy maganfuvarozo kozremukodesevel, fele annyi ido alatt, ugyanannyi penzert , mint a busz. Dia mar tegnap ota itt van, foglalt nekunk szallast. A delutant a parton toltottuk, logattuk a labunkat az oceanba, gyujtottuk a kagylokat, es nagy nehezen belemerultunk a vizbe. Rettento hideg! Gyanitom, 15-16 fokos lehet, faj a labunk benne 1-2 perc utan. 4-kor jott anyuekert az auto, ami visszavitte oket santiagoba, ahonnan holnap repulnek haza. Magunkra maradtunk. Jo volt anyuval, bar ugy latom, elfaradt. Piszok meleg van, szivja ki az emberbol az erot. Mar elkepzelhetetlen, hogy birtuk ezt nap mint nap beoltozve, hatizsakkal, rendes fizikai megterheles alatt.
Elmentunk a boltba, bevasaroltunk enni es innivalot, es felgyalogoltunk a vilagitotoronyhoz. Gyultek az emberek, de mindenki megtalalta a neki alkalmas helyet, ahol hatrahagyhatja a multjat es leteheti, amit gondol.
Mire eszbekaptam, percek ota hattal ultem a naplementenek. Neha ugyan hatrafordultam megnezni , hogyan valtozik, milyen a fenye, formaja, de pont az ellenkezo iranyba nezte. Talan, a jovobe? Igen, ez mar a jovo, a multba csak vissza-visszatekintek...
Gyonyoru a naplemente, ahogy a viz elnyeli a korongjat! Micsoda szinek, alakzatok! Masodpercenkent tunik el, amig csak egy apro darab latszik, majd elvesz...... Elment minden regi rossz vele..... Milyen jo, hogy itt van Laci! Milyen elmeny ezt egyutt megelni! Raadasul neki is lehetosege van az elengedesre, megbocsajtasokra.... amennyiben szuksege van ra. Errol nem beszeltunk, ez mindenkinek a maga dolga. Es mellette megtehetem, hogy legyen "MAGAM DOLGA"!
Velunk van Panni, Dia, Michaela, megjelennek a chileiek, a nemetek, a japan es koreai "kislanyok", megint egyutt a csapat. Ok mar tegnap megtettek a maguk kis ritualejat, most csak utanunk jottek egy kicsit. Megittunk egyutt egy uveg bort, es magunkra hagytak minket.
Lement a Nap, kerestuk a Holdat. Sehol nem volt, hiaba nezelodtunk....., majd egy fel ora mulva felbukkant! TELIHOLD van!!!!!!! Teli, teljes, egesz! Ma minden teli, teljes, egesz!
Lassan fogtunk hozza a tuzgyujtashoz. Senki nem szorgalmazta, hogy kezdjuk mar, mindenki szorongatta meg egy kicsit a multjat, bucsuzkodtunk meg tole. Bucsuztunk a ruhakban, zoknikban, torolkozokben osszetomorult, megszorult multunktol.
Sorban dobtuk a tuzbe ruhainkat. En a vegen a satrat is maglyara iteltem. Langjaiban ertettem meg, altala hagyom hatra aggalyaimat a jovo miatt. Mennyit stresszeltem az ut elejen, hogy nem lesz szallas, csak ez a nehez sator valtott meg az allando aggodastol: hogyan tovabb? Hogy lesz holnap? Lesz-e hol aludnom? Egy sator kellett ahoz, hogy biztonsagban erezzem magam. Akkor meg keves volt a hitemª! Es persze, hogy meg ebben a zsufolt idoszakban is, mikor megtizszerezodott az uton levo zarandokok szama, meg most is mindig volt hol aludnunk!!!! Szerencsenk volt? Jol csinaltuk? Szemfulesek voltunk? -azt hiszem, igy egyutt, mind!
Neztem a holdat, mikozben iszonyu fustot okadva langolt a sator. Persze, hogy fele kellett neznem! Ot kellett varnom! Hat, o a mindig megujulo, valtozo, alakot valtoztato! A jovo ilyen! De, ha jol odafigyelunk, kiszamithato! A nap allando! Mindig kerek, mindig ugyan olyan. O a mult! Azon valtoztatni mar nem lehet. Valtoztatni csak a hozza fuzodo erzeseken lehet, azon, hogy hogyan hat rad!
Mennyi kettosseg gyulik ebben az esteben! A TUZ, amit gyujtunk, es a VIZ, ami alattunk mossa a sziklakat. A NAP, a HOLD! Itt a VEG, es itt a KEZDET! A Nap LEMEGY, a Hold FELJON!
Hu8llocsillag suhant at felettunk! Kaptunk meg egy lehetoseget! Nem csak elhagyhattuk a kellemetlen dolgainkat a MULTbol, de kivanhattunk valamit a JOVOre nezve!
Gyonyoru este volt! A CAMINOM CSUCSPONTJA! Laci reggel hazautazott, ittmaradtam "egyedul", tudom, azert , hogy feldolgozhassam. Hogy helyretehessek minden pillanatot, masodpercet. Nehez most nelkule, es nagyon hianyoznak mar a gyerekek! Mar tenyleg ugy gondolom, semmi dolgom itt, de valamiert igy rendeltuk a jegyet, talan meg valami dolgom van itt. Majd kiderul!
ezek utan fekudtem ma az agyban, aplafont nezve, orakig mozdulatlanul, es probaltam elhitetni magammal, hogy ez MIND IGAZ VOLT!
2 napja megerkeztunk a vilag vegere!!!!!!! Az oceanhoz!!!!!!
Reggel ota keszulok megirni az elmult napok esemenyeit, de nem tudtam elszanni magam. Semmi masra nem voltam alkalmas, mint fekudni hanyatt az agyamon, es nezni a plafont. Orakon keresztul tudtam ezt muvelni. Talan el-elaludtam, de valaki mindig ramnyitott. Nehezen lett elegem magambol..... Roppant jol elvoltam a gondolataimmal, es a "mozizassal", vagyis visszaporgettem az utobbi napokat, es ujraeltem. Aztan megint, es megint.....
Most jottem vissza az oceanpartrol, setaltam egyet, es csigakat, kagylokat gyujtottem. Talan kiszellozott annyira a fejem, hogy hozzakezdhetek.........
Hatalmas a buli Santiagoban. Sorra talalkozunk azokkal, akik fontossa valtak az ut soran. Akikkel egyutt indultunk, akikkel nehany napot vagy orat egyutt toltottunk, es "dolgunk van/volt veluk"
Nem beszeljuk meg, csak felbukkannak. Orulunk, olelkezunk, gratulalunk egymasnak, koccintunk egy pohar borral.
Jarkalunk a varosban , leginkabb cel nelkul lezengunk, de mindig kiderul, van valami fontossaga a lezengesunknek. Anyu leginkabb velunk tart, mindenfele nyavalya elkapja, mar van vizholyagja, faj a dereka, gyomorrontas kinozza. Ugy gondolja, igy vallal velunk sorskozosseget. En nem igy gondolom.... :-) :-( Minden esetre nagy orom, hogy itt van, hogy itt vagyunk mind a harman. Holnap lesz a nevnapjuk, megint unnepelunk!
Jokat eszunk, iszunk! Finom a kaposztaleves! Mennyit olvastam errol a forumokon! Kerestek a forumokon a hazatert zarandokok a receptet. Hat, gyerekek! Semmi extra! kelkaposzta fozelek hig lere eresztve, es van ahol babot foznek bele, van ahol kenyerrel dusitjak. Ennyi.....szerintem...
Bettytol sms erkezett, reggel 1/2 9 korul erkezik. Megbeszeltuk Pannival, hogy beallunk helyette koran reggel a sorba, ne kelljen orakat ezzel toltenie.
Este, mikor anyu mar lepihent, mi lementunk a terre, jo kis koncert volt! Olyasmi lehet az egyuttes itteni viszonylatban, mint nalunk a CSIK zenekar.
Megint keson fekudtunk, koran keltunk. Leszaladtunk a zarandokiroda ele. Gyulekeztek a beerkezok, de nem olyan iramban, mint 2-3 nappal ezelott. Gondoltuk is, lehet, hogy foloslegesen fogjuk a sort Bettyeknek. Aztan kiderult, megsem, mert nagy csapatok erkeztek, jocskan novelve a mar tetemesre nott tomeget. Es megjott Betty!!!!! Mennyire orult! Mennyire orultunk! Halas volt a meglepetesert. Egyutt ert be Attilaval, es masik ket magyar lannyal. Gyorsan ki is tudta valtani az oklevelet, es elment szallas utan nezni. Szetszakadtunk mi is, mindenki ment a maga dolgara. Mire kinezelodtem magam es megeheztem, 2 ora korul jarhatott. Hiaba hivtam anyut, Pannit, senki nem volt elerheto. Igy egyedul ultem be egy etterembe kavezni, tintahalat enni. Laci hivott, megerkezett Skopjebe, nehezen tudunk beszelni, nincs terero, gyakran megszakadunk. Na, majd este, ha a kirendeltsegen lesz ra lehetosege!
Megsem maradtam egyedul! 20 percen belul a "camino angyala" :-) osszeterelt minket, egyutt ultunk a barban, anyu, Betty, Panni es en. A nyakunkban az anyutol kapott angyalmedal, hat, hogyne mukodne! Nekiindultunk "csajosodni/csajoskodni". Jartuk a ruhaboltokat, nehany kihagyhatatlannak tuno ajanlatnak nem is tudtam ellenallni. Aztan ebbe is belefaradtunk egyszer, es visszamentunk a belvarosba enni. Panni kert, hogy kiserjem ki a terre, mutassam meg neki a webkamerat, mert Renata baratnojenek most tudna integetni. Hiaba magyaraztam, merre menjen, eleg erthetetlennek tunt. Gondoltam, ha ehez kiseret kell, hat van ra idom, belefer. Es, mutatom a helyet, a kamerat es mennek vissza az etterembe, de ragaszkodik hozza, hogy maradjak. Es itt van Betty is, anyu is, de minek? Miert nem rendelnek inkabb az etteremben? Logathatnak a labukat! Nagyon fura a legkor, nagyon furcsat erzek! Valami nagyon kulonlegeset, es kepekben is megjelenik elottem az erzes, es mar bogok, mert biztos csak atverem magam, es probalom elhessegetni a gondolatot, es arra gondolok, hogy ez csak azert van, mert nagyon szeretnem, nem pedig a valosag! Kozben meg szorongat a szivem, es TUDOM, hogy itt most valami keszuloben van. Masodpercek telnek csak el, de kibirhatatlanul hosszunak tunnek ezek a masodpercek, varunk, nezunk, nem ertem, hogy mit, miert, hogy mi van. mig egyszer csak hatrafordulok, es megletom! Itt van! tenyleg itt van!!!!! Itt van Laci! Nem hiszem el, pedig tudtam! Bizony isten, tudtam! Csak nem hittem el. Meg az uton volt egy ilyen sugallatom, ugyan ilyen, mint nehany perce itt a teren meg egyedul allva. Ugrom a nyakaba, es percekig el sem engedem! Oleljuk egymast, nagyon-nagyon, mikozben megkerdezi, hogy hozza megyek-e felesegul? Persze, hogy igen! Mire kimondom, mar eszembe is jut, hogy elmaradt a drama! Az altalam betervezett, megirt, es gondolatban mar eljatszott szinhazi eloadas! Arra gondoltam egyszer, ha majd megkerdezi ezt, visszakerdezek, hogy mennyi idom van gondolkodni rajta? Nem mintha nem tudnam a valaszt, csak a hatas kedveert! De meg ehez is ert, hogy kihagyatja velem a hulyesegemet! :-) Mennyire magatol erthetodo, oromteli boldogsagos gyonyoruseges ez igy! Mar tisztul a szemem, mikor meglatom, csokornyakkendo van rajta! (hihihihi) Alkalomhoz illo oltozetben, hatizsakkal a vallan :-)
Meg orak mulva sem hiszem el , hogy igaz, meg csipkedem magam, hogy nem almodom-e?
Uszom a boldogsagban!
Reggel egyutt indulunk Finisterraba. Ez a vilagvegi varos, Fisterra pedig a vilagvegi sziklaszirt a hires vilagitotoronnyal, ahol a zarandokok a naplemente utan elegetik a hatrahagyni , elfelejteni, eldobni valo dolgaikat.
1º ora korul erkezunk egy maganfuvarozo kozremukodesevel, fele annyi ido alatt, ugyanannyi penzert , mint a busz. Dia mar tegnap ota itt van, foglalt nekunk szallast. A delutant a parton toltottuk, logattuk a labunkat az oceanba, gyujtottuk a kagylokat, es nagy nehezen belemerultunk a vizbe. Rettento hideg! Gyanitom, 15-16 fokos lehet, faj a labunk benne 1-2 perc utan. 4-kor jott anyuekert az auto, ami visszavitte oket santiagoba, ahonnan holnap repulnek haza. Magunkra maradtunk. Jo volt anyuval, bar ugy latom, elfaradt. Piszok meleg van, szivja ki az emberbol az erot. Mar elkepzelhetetlen, hogy birtuk ezt nap mint nap beoltozve, hatizsakkal, rendes fizikai megterheles alatt.
Elmentunk a boltba, bevasaroltunk enni es innivalot, es felgyalogoltunk a vilagitotoronyhoz. Gyultek az emberek, de mindenki megtalalta a neki alkalmas helyet, ahol hatrahagyhatja a multjat es leteheti, amit gondol.
Mire eszbekaptam, percek ota hattal ultem a naplementenek. Neha ugyan hatrafordultam megnezni , hogyan valtozik, milyen a fenye, formaja, de pont az ellenkezo iranyba nezte. Talan, a jovobe? Igen, ez mar a jovo, a multba csak vissza-visszatekintek...
Gyonyoru a naplemente, ahogy a viz elnyeli a korongjat! Micsoda szinek, alakzatok! Masodpercenkent tunik el, amig csak egy apro darab latszik, majd elvesz...... Elment minden regi rossz vele..... Milyen jo, hogy itt van Laci! Milyen elmeny ezt egyutt megelni! Raadasul neki is lehetosege van az elengedesre, megbocsajtasokra.... amennyiben szuksege van ra. Errol nem beszeltunk, ez mindenkinek a maga dolga. Es mellette megtehetem, hogy legyen "MAGAM DOLGA"!
Velunk van Panni, Dia, Michaela, megjelennek a chileiek, a nemetek, a japan es koreai "kislanyok", megint egyutt a csapat. Ok mar tegnap megtettek a maguk kis ritualejat, most csak utanunk jottek egy kicsit. Megittunk egyutt egy uveg bort, es magunkra hagytak minket.
Lement a Nap, kerestuk a Holdat. Sehol nem volt, hiaba nezelodtunk....., majd egy fel ora mulva felbukkant! TELIHOLD van!!!!!!! Teli, teljes, egesz! Ma minden teli, teljes, egesz!
Lassan fogtunk hozza a tuzgyujtashoz. Senki nem szorgalmazta, hogy kezdjuk mar, mindenki szorongatta meg egy kicsit a multjat, bucsuzkodtunk meg tole. Bucsuztunk a ruhakban, zoknikban, torolkozokben osszetomorult, megszorult multunktol.
Sorban dobtuk a tuzbe ruhainkat. En a vegen a satrat is maglyara iteltem. Langjaiban ertettem meg, altala hagyom hatra aggalyaimat a jovo miatt. Mennyit stresszeltem az ut elejen, hogy nem lesz szallas, csak ez a nehez sator valtott meg az allando aggodastol: hogyan tovabb? Hogy lesz holnap? Lesz-e hol aludnom? Egy sator kellett ahoz, hogy biztonsagban erezzem magam. Akkor meg keves volt a hitemª! Es persze, hogy meg ebben a zsufolt idoszakban is, mikor megtizszerezodott az uton levo zarandokok szama, meg most is mindig volt hol aludnunk!!!! Szerencsenk volt? Jol csinaltuk? Szemfulesek voltunk? -azt hiszem, igy egyutt, mind!
Neztem a holdat, mikozben iszonyu fustot okadva langolt a sator. Persze, hogy fele kellett neznem! Ot kellett varnom! Hat, o a mindig megujulo, valtozo, alakot valtoztato! A jovo ilyen! De, ha jol odafigyelunk, kiszamithato! A nap allando! Mindig kerek, mindig ugyan olyan. O a mult! Azon valtoztatni mar nem lehet. Valtoztatni csak a hozza fuzodo erzeseken lehet, azon, hogy hogyan hat rad!
Mennyi kettosseg gyulik ebben az esteben! A TUZ, amit gyujtunk, es a VIZ, ami alattunk mossa a sziklakat. A NAP, a HOLD! Itt a VEG, es itt a KEZDET! A Nap LEMEGY, a Hold FELJON!
Hu8llocsillag suhant at felettunk! Kaptunk meg egy lehetoseget! Nem csak elhagyhattuk a kellemetlen dolgainkat a MULTbol, de kivanhattunk valamit a JOVOre nezve!
Gyonyoru este volt! A CAMINOM CSUCSPONTJA! Laci reggel hazautazott, ittmaradtam "egyedul", tudom, azert , hogy feldolgozhassam. Hogy helyretehessek minden pillanatot, masodpercet. Nehez most nelkule, es nagyon hianyoznak mar a gyerekek! Mar tenyleg ugy gondolom, semmi dolgom itt, de valamiert igy rendeltuk a jegyet, talan meg valami dolgom van itt. Majd kiderul!
ezek utan fekudtem ma az agyban, aplafont nezve, orakig mozdulatlanul, es probaltam elhitetni magammal, hogy ez MIND IGAZ VOLT!
2010. július 26., hétfő
Santiago-Santiago "helyben topogunk" km ;-)
Reggel negyed 8-kor ebredtunk, 3 perc alatt elkeszultunk, es lementunk kivaltani az oklevelet. Mar ekkor meretes sor kigyozott, pedig 9-kor nyit az iroda. 10 orara sikerult a "pulpitus" ele kerulnunk, ahol kisebb akadalyba utkoztunk. Nem volt egyedi ez a 46 km-es utolso szakasz, megsem akartak elhinni, kerdezgettek, hogy busszal jottunk-e, hol aludtunk, es ellenoriztek a pecsetjeinket. Aztan mar kezbe vehettuk a latinul kiallitott bizonyitvanyt a zarandoklatunkrol.
Innentol kezdve kovalyogtunk. Azt sem tudom, mi tortent, ugy elment a nap. Anyutol kaptunk a megerkezes es az ut emlekere egy karlancot, nevnapunkra "angyal" medalt. Olyan, mint egy kis gomb alaku szelence, a kozepeben egy halkan, de gyonyoruen csengo golyo. Ha megcsorgetem, velem van a vedoangyalom!!! :-) Vacsiig semmi egyeb nem tortent. Ekkor aztan talalkoztunk Jakab bacsival, es egyutt ettunk-ittunk. Meglepett egy gyonyoru, es nagyon finom csokis tortaval. Nagyon jol esett a figyelmessege! Pannitol egy sajat maga altal keszitett ajandekot kaptam, "aqua con gas" "es caffe con lecche" (szensavas asvanyviz es tejeskave) felirattal. (lehet, hogy nem jo a helyesiras) ezt a ket kifejezest naponta tobbszor hasznaltuk, erre emlekeztet az ajesz. Vegre sikerult feltoltenem a telefonkartyat is, es hazauzenni, hogy megerkeztem.
Beultunk anyuval kv-zni, beszelgetni, fenykepeket mutogatni. Mutattuk a tegnap este Jakab bacsival keszult fotokat is. Egyszer csak anyu nagy orommel integet-kiabal valakinek a barbol. Jakab bacsi! Anyu meg fenykeprol megismerte! :-) Megbeszeltunk egy esti talalkozot.
Sorra osszefutottunk minden olyan ismerossel, aki fontos volt szamunkra. Nagy az orom minden ilyen talalkozaskor. Nagy extazisunkban a golya labu olasz lannyal le is egyeztettuk a 3-4 ev mulva kovetkezo "portugal utat" is. Ez is Camino, csak mas utvonalon, es valamival rovidebb.
Nagyon jol jatszanak az utcazeneszek, hatalmas a hangulat este! Tanc-moka-kacagas-lepenyeves-zsakban futas :-) Pannival polkaztunk, mindenki enekel, es orul, orul, orul. Ennyi boldog arcot! Utoljara az agykontroll tanfolyamon ereztem ekkora pozitiv hatasat egy tomegnek, bar ez az erzes most ezerszeresen hat!
Hatalmas a tomeg, az utcakon hompolyognek az emberek, megis olyan bekes minden. Viszont zajos-de nagyon! Szokatlan :-) Pedig volt beszoktatas! Gondolok itt az utolso 100 km-re.
A katedralis gyonyoru, kivulrol-belulrol. Jakabunkhoz olyan hosszu sor all, hogy meg sem kisereljuk a bejutast!
Ejfelkor kezdodott a tuzijatek. Hatalmas volt! ilyen formakat, szineket meg sosem lattam. Egyszerre olyan mennyiseget lottek fel, hogy egy tenyernyi szabad hely nem maradt az egbolton. Meg a tuzijatek is kulonleges!
Megint hajnalban fekudtunk le. Egyszer majd csak kipihenjuk magunkat!
Nagyon jo, hogy itt van anyu! A tobbiek is orulnek neki! :-) Minden zarandok-tarsunk nagy orommrl udvozli! Mar mindenki hallott rola, es a nagy talalkozasrol! Meseltek a tobbiek, amirol mi nem is tudtunk, hogy egy fogalom voltunk az uton. Csak ugy emlegettek minket, hogy a magyar testverek. Na, jo, hogyan is maskepp:-) Jo erzes volt megtudni, hogy nem csak mi gondoltunk masokra, jart az agyunk feloluk, a hogy es holletuk felol, de masok is sokat beszeltek rolunk, emlegettek minket.
Puszi mindenkinek otthon!!!!!!
Reggel negyed 8-kor ebredtunk, 3 perc alatt elkeszultunk, es lementunk kivaltani az oklevelet. Mar ekkor meretes sor kigyozott, pedig 9-kor nyit az iroda. 10 orara sikerult a "pulpitus" ele kerulnunk, ahol kisebb akadalyba utkoztunk. Nem volt egyedi ez a 46 km-es utolso szakasz, megsem akartak elhinni, kerdezgettek, hogy busszal jottunk-e, hol aludtunk, es ellenoriztek a pecsetjeinket. Aztan mar kezbe vehettuk a latinul kiallitott bizonyitvanyt a zarandoklatunkrol.
Innentol kezdve kovalyogtunk. Azt sem tudom, mi tortent, ugy elment a nap. Anyutol kaptunk a megerkezes es az ut emlekere egy karlancot, nevnapunkra "angyal" medalt. Olyan, mint egy kis gomb alaku szelence, a kozepeben egy halkan, de gyonyoruen csengo golyo. Ha megcsorgetem, velem van a vedoangyalom!!! :-) Vacsiig semmi egyeb nem tortent. Ekkor aztan talalkoztunk Jakab bacsival, es egyutt ettunk-ittunk. Meglepett egy gyonyoru, es nagyon finom csokis tortaval. Nagyon jol esett a figyelmessege! Pannitol egy sajat maga altal keszitett ajandekot kaptam, "aqua con gas" "es caffe con lecche" (szensavas asvanyviz es tejeskave) felirattal. (lehet, hogy nem jo a helyesiras) ezt a ket kifejezest naponta tobbszor hasznaltuk, erre emlekeztet az ajesz. Vegre sikerult feltoltenem a telefonkartyat is, es hazauzenni, hogy megerkeztem.
Beultunk anyuval kv-zni, beszelgetni, fenykepeket mutogatni. Mutattuk a tegnap este Jakab bacsival keszult fotokat is. Egyszer csak anyu nagy orommel integet-kiabal valakinek a barbol. Jakab bacsi! Anyu meg fenykeprol megismerte! :-) Megbeszeltunk egy esti talalkozot.
Sorra osszefutottunk minden olyan ismerossel, aki fontos volt szamunkra. Nagy az orom minden ilyen talalkozaskor. Nagy extazisunkban a golya labu olasz lannyal le is egyeztettuk a 3-4 ev mulva kovetkezo "portugal utat" is. Ez is Camino, csak mas utvonalon, es valamival rovidebb.
Nagyon jol jatszanak az utcazeneszek, hatalmas a hangulat este! Tanc-moka-kacagas-lepenyeves-zsakban futas :-) Pannival polkaztunk, mindenki enekel, es orul, orul, orul. Ennyi boldog arcot! Utoljara az agykontroll tanfolyamon ereztem ekkora pozitiv hatasat egy tomegnek, bar ez az erzes most ezerszeresen hat!
Hatalmas a tomeg, az utcakon hompolyognek az emberek, megis olyan bekes minden. Viszont zajos-de nagyon! Szokatlan :-) Pedig volt beszoktatas! Gondolok itt az utolso 100 km-re.
A katedralis gyonyoru, kivulrol-belulrol. Jakabunkhoz olyan hosszu sor all, hogy meg sem kisereljuk a bejutast!
Ejfelkor kezdodott a tuzijatek. Hatalmas volt! ilyen formakat, szineket meg sosem lattam. Egyszerre olyan mennyiseget lottek fel, hogy egy tenyernyi szabad hely nem maradt az egbolton. Meg a tuzijatek is kulonleges!
Megint hajnalban fekudtunk le. Egyszer majd csak kipihenjuk magunkat!
Nagyon jo, hogy itt van anyu! A tobbiek is orulnek neki! :-) Minden zarandok-tarsunk nagy orommrl udvozli! Mar mindenki hallott rola, es a nagy talalkozasrol! Meseltek a tobbiek, amirol mi nem is tudtunk, hogy egy fogalom voltunk az uton. Csak ugy emlegettek minket, hogy a magyar testverek. Na, jo, hogyan is maskepp:-) Jo erzes volt megtudni, hogy nem csak mi gondoltunk masokra, jart az agyunk feloluk, a hogy es holletuk felol, de masok is sokat beszeltek rolunk, emlegettek minket.
Puszi mindenkinek otthon!!!!!!
2010. július 25., vasárnap
Boente-SANTIAGO 46 km
A reggeli ebredes utan egybol sikerult felbosszantanom magam a hazigazdank bunkosagan. Este kihuzta a telefontoltonket a konektorbol, es eltette az elosztonkat. Eloszor allitotta, hogy az ove, majd egy 20 perces keresgeles utan elenk dobta a pultra a megkerult "kincsunket" Meg is beszeltuk Pannival, hogy itt nem is reggelizunk, egy fillert nem hagyunk nala, inkabb a kovetkezo faluban toltjuk el a "frustukot". Igy is lett. A kave mellett kibontottam Laci mai napra szolo uzenetet, amiben gratulacioit, es buszkeseget fejezi ki a mai beerkezesunkre. Fel is hivtam, hogy kicsit eldatumozta magat, szerencses esetben holnap erunk Santiagoba. (mindenki tevedhet...gondoltam.... :-) )
Elertunk egy nagyvarost, ahol volt zarandok informacios iroda. Probaltam segitseget kerni a szallasfoglalashoz, de minden betelt. Sehol egy szabad agy. Gorcsolt a gyomrom a gondolattol, hogy szabad eg alatt kell aludnom, megfagyok ejszaka, nyugos leszek, faradt, kialvatlan, budos, koszos, es igy erjek celt? Igy talalkozzam anyuval? En egy diadalittas bevonulast terveztem, mar ki is keszitettem, melyik "szep" ruhamat veszem fel, ezzel is kiemelve a holnapi nap jelentoseget. Es kipattant az isteni szikra! En ma bemegyek! Ugyan, 46 km, de ha az arcomon csuszom is be, en bemegyek! Eleinte "csacska" hobortnak tun a gondolat, de percrol percre komolyabban gondoltam, es egyre inkabb elhatarozottabba valtam. Meg is osztotta Pannival az otletem. O egy kicsit szkeptikus volt, vagy tan ovatos, de annyit mondott, hogy nyugtaval dicserjuk a napot, majd meglatjuk, hogy birja a labunk. Delelott semmi bajunk nem volt, nem fajt semmink, jo eroben voltunk, miert ne birnank!?
Egy barnal leultunk pihenni, es osszekaptunk. Kidurrantunk, mint a lufi. Eddig birtuk toleralni egymast. Ez olyan, mint amikor tudtuk, hogy 30 km-t kell menni, a 28.-nal elhagyott az eronk. Ha 25 km volt a napi terv, akkor 24-nel. Szoval, tenyleg az ut nagy resze fejfen dol el! Ez tortent itt is. Valoszinu ez az utolso napunk es pukkkkkk! Fel is kapta a hatizsakot, es dulva-fulva elorerohant. En meg kenyelmesen befejeztem az ebedet, es lassan nekiindultam a hatralevo kb 3º km-nek. Egy darabig meg foglalkoztatott a vitank, aztan elengedtem.... Gyakorlatilag gondolatok nelkul, kimosott , ures fejjel haladtam. Semmi beerkezes feeling, semmi extazis, no adrenalin. Mi a fene van? Hiaba figyeltem, koncentraltam barmi jelre, tortenesre, nem jott.
Faradtam, eleinte 4-5, mostmar 3 km-enken kellett megallnom pihenni. Azt sem tudtam. hol jarok, mennyi ide az "annyi".. A falvakban semmi tabla nem jelezte, kifele-mifele, a km-eket jelzo kovek megszuntek, semmi tajekozodasi pont nem maradt. A telefonkartyamrol lefogyott a penz, es miutan ejszaka nem lett rendesen feltoltve, mar merult is.
Diaval futottam ossze, egy varoskaban, velem haladt tovabb. Nincs jo formaban. Remelem, azert tudott/tud az utra figyelni, nem terelodi el a teljes figyelmet egy szerencsetlen (vagy epp szerencses? nem tudhatjuk elore, mi mire jo...) parvalasztas gyotrelmei....
Egyszer csak feltuntek a litvanjaim! Hetek ota nem lattam oket, de sokat gondolta rajuk. Volt nagy olelkezes, orom! Meg birjak! 1ººº km a hatuk mogott, es foggggggalmam sincs, mennyi elottuk Fatimeig. A fiatal kislany, akivel tobbet beszelgettem, mondta, hogy eleg volt. Felul repulore, es Santiagobol hazamegy. Ugy erzi, erre mar ramehet az egeszsege.
Panni is elokerult, annyit beszeltunk csak, hogy meg birja a laba. Akkor Ok, haladjunk!
Lassan fogyott az elottunk levo ut. Megint vegelathatatlanul hosszunak tunt minden egyenes, es a kanyar utan sose az volt, mint amire szamitottam. Megint huzott hatra a hatizsak, es ket extem nagy vizholyaggal gazdagodtam. Fajt a forgom is. Ez az elso napok ota nem jelentkezett....mint a vizholtagok sem..... Mi a fene van? Erzelmileg, lelkileg semmi nem jon, de fizikalisan az elso nap elmenyeit, kinlodasait elem meg. Bekeretezem az utat?
Elertunk egy albergeig. 200 m-es sorban alltak az emberek. Ilyen meg nem volt! Itt aztan mar ezer szazalekosan biztos voltam benne, hogy ma, ha a fene fenet eszik is, BE KELL ERNEM! Ott var a hotelszoba, az agy, az agynemu, lepapirozas nelkul ulhetek a Wc-re, papucs nelkul zuhanyoshatom! HAJRA! ELORE! Es vonszoltam magam. Es unalmas volt. Aztan dogunalmas. Aztan minden porcikamban fajo! Elovettem a telefont, raneztem az orara, es 9 ora volt. Te jo eg! En azt hittem, 5-6 ora van. Nem sotetben akarok beerni!!!! Es ezt megertette, a labam, a karom, a derekam, mindenem, es egyszer csak egy zsinoron elkezdett huzni maga fele Santiago. Es fel 10 kor meglattam a varost magam elott. Hanyszor elkepzeltem ezt a pillanatot! Es a felemelo erzesnek, a diadalnak nyoma sincs. Csak haladok faradtan elore az unalmas elovarosba. Megiscsak ugy lesz, mint amin Pannival annyiszor poenkodtunk, hogy meg a vegen mi megyunk anyu ele a repterre? Persze, hogy mi! Az ut elejen, a szuletesunknel o vart minket! O volt varandos velunk. Most, hogy celba erek, es ossztalalkozom magammal, a mai magammal , nekem kell varnom ot! Ez igy tiszta, ez igy kerek! Hogy is gondolhattam eddig maskent?
Ezen elmelkedve lepkedek, mikor feltunik elottem egy osz szakallas, pocakos alak. Nem lehet! ...... Egy honapja szeretnenk utolerni, de lehetetlen behozni! De igen! Magyar cimer a sapkajan! Jakab bacsi!!!!! Oleles, boldogsag! Megis sikerul, amirol beszeltunk meg otthon, az elso es egyetlen talalkozasunk alkalmaval a camino klubban.: koccintunk egy pohar borral nevnapunk alkalmabol.....itt, Santiagoban. Es Panni is bevart. Osszeolelkeztunk, es eloszor ereztem valami buszkeseget a beerkezes miatt. Magamra is, es Pannira is buszke vagyok! Igy visszatekintve nem is volt olyan nehez!
Harmasban megittunk egy uveg vorosbort, beszelgettunk, majd Panni az orajara nezett. 11 ora ! Rohanaaaaaaas! Anyu gepe ejfelre erkezik, es meg nem lattuk a katedralist. Fel a hatizsak, bot a kezemben, es futottunk-futottunk keresztul a varoson. Beertunk a foterre, elrohantunk a katedralis elott, mikozben megallapitottuk, hogy ez nem semmi epitmeny, majd vilagosban jobban szemugyre vesszuk! Futas tovabb! Az utcan operaeloadas volt . Atrohantunk a nezok es az enekesek kozt, mikozben ritmusra rohantunk: Figaro! figaro! figaro! figaro! Vicces jelenet volt!
taxit kerestunk. Egesz gyorsan meglett az allomas, de nem allt benn kocsi. Erre sem kellett 1 percnel tobbet varni. Negyed ora, es 20 euro. Megbeszeltuk, menjunk! Ismet kocsiban ulunk. Izgalmas! :-) Kiertunk idoben. A gep kesik, mi meg mindjart elalszunk. Doltunk jobbra, balra, majd egy kv-val besegitettunk a fennmaradasba. Terveztuk, hogy legyen, mint legyen. Anyu nem sejt semmit.Pannival szoritjuk egymas kezet, kiszoritom a vert a kezfejebol, es gyorsan, nagyokat ver a szivunk.Nyilik az ajto, es kilep a terminalbol, mi negykezlab mogelopakodunk, es megfogom a kezeben tartott borondot. Megfordult........... UUUUUUU, hogy orult, hogy orultunk! Igen! Ez igy volt jo! valoban, nekunk kellett kijonni ele!
Hajnal 3-ig beszelgettunk. A szobank a katedralistol 3 percre van. Super, kenyelmes apartman. Minden tokeletes!
Beertem! Beertunk! 23-an! 27 nap alatt. Edes, Dragam, es ezt te elore tudtad! Hamarabb, mint en!!!!!! Egy honappal hamarabb, amikor megirtad! Hogy csinaltad? Hogy csinalod? Mindegy is, lenyeg, hogy tudod! Lenyeg, hogy mukodik! Hogy nagyszeruen mukodik! Azt mondod, mennyi minden van meg, amit nem is sejtek, de te benned ott van. .... Nem is kell, hogy tudjak rola, csak ha itt az ideje!
Itt vagyunk! Jol vagyunk! Buszkek vagyunk, es almosak, es budosek es faradtak, es ehesek. Alszunk egy jo nagyot a nelkul, hogy a holnapot meg kene tervezni! Nem kell tudni megallokat, km-eket, vizveteli lehetoseget. Holnap elkezdunk visszaszocializalodni!
KARDOS DR!!!! MEGCSINALTAM! Egy kicsit miattad is! Bennem volt a "csak azert is megmutatom" Igaz, ez csak egy kicsit.....:-) Biztam benne, hogy nekem lesz igazam, de feltem egy cseppet, hogy neked! :-)
Babaim! Draga csillagjaim! Lassan hazaerek hozzatok is, es agyon szorongatlak titeket! Es rengeteget beszelgetunk majd! Es egyutt leszunk, es megint csak nezlek titeket....., mint amikor tavaly nem lattalak benneteke 1 honapig! Milllllllio-millllio szereto puszit es olelest kuldok nektek! Es koszonom, hogy elengedtetek, bar aggodtatok-joggal-, hogy kibirom -e? Es buszke vagyok ratok, hogy ilyen turelemmel, es megertessel viseltettetek az agylovesem irant!
Es koszonom az apukatoknak is, hogy aggodalom es rosszerzesek nelkul lehettem uton! Tudtam, hogy jo helyen vannak a gyerek, es ez nagyon sokat szamitott!
Es koszi mindenkinek, aki velem volt, meg ha csak gondolatban is!
A reggeli ebredes utan egybol sikerult felbosszantanom magam a hazigazdank bunkosagan. Este kihuzta a telefontoltonket a konektorbol, es eltette az elosztonkat. Eloszor allitotta, hogy az ove, majd egy 20 perces keresgeles utan elenk dobta a pultra a megkerult "kincsunket" Meg is beszeltuk Pannival, hogy itt nem is reggelizunk, egy fillert nem hagyunk nala, inkabb a kovetkezo faluban toltjuk el a "frustukot". Igy is lett. A kave mellett kibontottam Laci mai napra szolo uzenetet, amiben gratulacioit, es buszkeseget fejezi ki a mai beerkezesunkre. Fel is hivtam, hogy kicsit eldatumozta magat, szerencses esetben holnap erunk Santiagoba. (mindenki tevedhet...gondoltam.... :-) )
Elertunk egy nagyvarost, ahol volt zarandok informacios iroda. Probaltam segitseget kerni a szallasfoglalashoz, de minden betelt. Sehol egy szabad agy. Gorcsolt a gyomrom a gondolattol, hogy szabad eg alatt kell aludnom, megfagyok ejszaka, nyugos leszek, faradt, kialvatlan, budos, koszos, es igy erjek celt? Igy talalkozzam anyuval? En egy diadalittas bevonulast terveztem, mar ki is keszitettem, melyik "szep" ruhamat veszem fel, ezzel is kiemelve a holnapi nap jelentoseget. Es kipattant az isteni szikra! En ma bemegyek! Ugyan, 46 km, de ha az arcomon csuszom is be, en bemegyek! Eleinte "csacska" hobortnak tun a gondolat, de percrol percre komolyabban gondoltam, es egyre inkabb elhatarozottabba valtam. Meg is osztotta Pannival az otletem. O egy kicsit szkeptikus volt, vagy tan ovatos, de annyit mondott, hogy nyugtaval dicserjuk a napot, majd meglatjuk, hogy birja a labunk. Delelott semmi bajunk nem volt, nem fajt semmink, jo eroben voltunk, miert ne birnank!?
Egy barnal leultunk pihenni, es osszekaptunk. Kidurrantunk, mint a lufi. Eddig birtuk toleralni egymast. Ez olyan, mint amikor tudtuk, hogy 30 km-t kell menni, a 28.-nal elhagyott az eronk. Ha 25 km volt a napi terv, akkor 24-nel. Szoval, tenyleg az ut nagy resze fejfen dol el! Ez tortent itt is. Valoszinu ez az utolso napunk es pukkkkkk! Fel is kapta a hatizsakot, es dulva-fulva elorerohant. En meg kenyelmesen befejeztem az ebedet, es lassan nekiindultam a hatralevo kb 3º km-nek. Egy darabig meg foglalkoztatott a vitank, aztan elengedtem.... Gyakorlatilag gondolatok nelkul, kimosott , ures fejjel haladtam. Semmi beerkezes feeling, semmi extazis, no adrenalin. Mi a fene van? Hiaba figyeltem, koncentraltam barmi jelre, tortenesre, nem jott.
Faradtam, eleinte 4-5, mostmar 3 km-enken kellett megallnom pihenni. Azt sem tudtam. hol jarok, mennyi ide az "annyi".. A falvakban semmi tabla nem jelezte, kifele-mifele, a km-eket jelzo kovek megszuntek, semmi tajekozodasi pont nem maradt. A telefonkartyamrol lefogyott a penz, es miutan ejszaka nem lett rendesen feltoltve, mar merult is.
Diaval futottam ossze, egy varoskaban, velem haladt tovabb. Nincs jo formaban. Remelem, azert tudott/tud az utra figyelni, nem terelodi el a teljes figyelmet egy szerencsetlen (vagy epp szerencses? nem tudhatjuk elore, mi mire jo...) parvalasztas gyotrelmei....
Egyszer csak feltuntek a litvanjaim! Hetek ota nem lattam oket, de sokat gondolta rajuk. Volt nagy olelkezes, orom! Meg birjak! 1ººº km a hatuk mogott, es foggggggalmam sincs, mennyi elottuk Fatimeig. A fiatal kislany, akivel tobbet beszelgettem, mondta, hogy eleg volt. Felul repulore, es Santiagobol hazamegy. Ugy erzi, erre mar ramehet az egeszsege.
Panni is elokerult, annyit beszeltunk csak, hogy meg birja a laba. Akkor Ok, haladjunk!
Lassan fogyott az elottunk levo ut. Megint vegelathatatlanul hosszunak tunt minden egyenes, es a kanyar utan sose az volt, mint amire szamitottam. Megint huzott hatra a hatizsak, es ket extem nagy vizholyaggal gazdagodtam. Fajt a forgom is. Ez az elso napok ota nem jelentkezett....mint a vizholtagok sem..... Mi a fene van? Erzelmileg, lelkileg semmi nem jon, de fizikalisan az elso nap elmenyeit, kinlodasait elem meg. Bekeretezem az utat?
Elertunk egy albergeig. 200 m-es sorban alltak az emberek. Ilyen meg nem volt! Itt aztan mar ezer szazalekosan biztos voltam benne, hogy ma, ha a fene fenet eszik is, BE KELL ERNEM! Ott var a hotelszoba, az agy, az agynemu, lepapirozas nelkul ulhetek a Wc-re, papucs nelkul zuhanyoshatom! HAJRA! ELORE! Es vonszoltam magam. Es unalmas volt. Aztan dogunalmas. Aztan minden porcikamban fajo! Elovettem a telefont, raneztem az orara, es 9 ora volt. Te jo eg! En azt hittem, 5-6 ora van. Nem sotetben akarok beerni!!!! Es ezt megertette, a labam, a karom, a derekam, mindenem, es egyszer csak egy zsinoron elkezdett huzni maga fele Santiago. Es fel 10 kor meglattam a varost magam elott. Hanyszor elkepzeltem ezt a pillanatot! Es a felemelo erzesnek, a diadalnak nyoma sincs. Csak haladok faradtan elore az unalmas elovarosba. Megiscsak ugy lesz, mint amin Pannival annyiszor poenkodtunk, hogy meg a vegen mi megyunk anyu ele a repterre? Persze, hogy mi! Az ut elejen, a szuletesunknel o vart minket! O volt varandos velunk. Most, hogy celba erek, es ossztalalkozom magammal, a mai magammal , nekem kell varnom ot! Ez igy tiszta, ez igy kerek! Hogy is gondolhattam eddig maskent?
Ezen elmelkedve lepkedek, mikor feltunik elottem egy osz szakallas, pocakos alak. Nem lehet! ...... Egy honapja szeretnenk utolerni, de lehetetlen behozni! De igen! Magyar cimer a sapkajan! Jakab bacsi!!!!! Oleles, boldogsag! Megis sikerul, amirol beszeltunk meg otthon, az elso es egyetlen talalkozasunk alkalmaval a camino klubban.: koccintunk egy pohar borral nevnapunk alkalmabol.....itt, Santiagoban. Es Panni is bevart. Osszeolelkeztunk, es eloszor ereztem valami buszkeseget a beerkezes miatt. Magamra is, es Pannira is buszke vagyok! Igy visszatekintve nem is volt olyan nehez!
Harmasban megittunk egy uveg vorosbort, beszelgettunk, majd Panni az orajara nezett. 11 ora ! Rohanaaaaaaas! Anyu gepe ejfelre erkezik, es meg nem lattuk a katedralist. Fel a hatizsak, bot a kezemben, es futottunk-futottunk keresztul a varoson. Beertunk a foterre, elrohantunk a katedralis elott, mikozben megallapitottuk, hogy ez nem semmi epitmeny, majd vilagosban jobban szemugyre vesszuk! Futas tovabb! Az utcan operaeloadas volt . Atrohantunk a nezok es az enekesek kozt, mikozben ritmusra rohantunk: Figaro! figaro! figaro! figaro! Vicces jelenet volt!
taxit kerestunk. Egesz gyorsan meglett az allomas, de nem allt benn kocsi. Erre sem kellett 1 percnel tobbet varni. Negyed ora, es 20 euro. Megbeszeltuk, menjunk! Ismet kocsiban ulunk. Izgalmas! :-) Kiertunk idoben. A gep kesik, mi meg mindjart elalszunk. Doltunk jobbra, balra, majd egy kv-val besegitettunk a fennmaradasba. Terveztuk, hogy legyen, mint legyen. Anyu nem sejt semmit.Pannival szoritjuk egymas kezet, kiszoritom a vert a kezfejebol, es gyorsan, nagyokat ver a szivunk.Nyilik az ajto, es kilep a terminalbol, mi negykezlab mogelopakodunk, es megfogom a kezeben tartott borondot. Megfordult........... UUUUUUU, hogy orult, hogy orultunk! Igen! Ez igy volt jo! valoban, nekunk kellett kijonni ele!
Hajnal 3-ig beszelgettunk. A szobank a katedralistol 3 percre van. Super, kenyelmes apartman. Minden tokeletes!
Beertem! Beertunk! 23-an! 27 nap alatt. Edes, Dragam, es ezt te elore tudtad! Hamarabb, mint en!!!!!! Egy honappal hamarabb, amikor megirtad! Hogy csinaltad? Hogy csinalod? Mindegy is, lenyeg, hogy tudod! Lenyeg, hogy mukodik! Hogy nagyszeruen mukodik! Azt mondod, mennyi minden van meg, amit nem is sejtek, de te benned ott van. .... Nem is kell, hogy tudjak rola, csak ha itt az ideje!
Itt vagyunk! Jol vagyunk! Buszkek vagyunk, es almosak, es budosek es faradtak, es ehesek. Alszunk egy jo nagyot a nelkul, hogy a holnapot meg kene tervezni! Nem kell tudni megallokat, km-eket, vizveteli lehetoseget. Holnap elkezdunk visszaszocializalodni!
KARDOS DR!!!! MEGCSINALTAM! Egy kicsit miattad is! Bennem volt a "csak azert is megmutatom" Igaz, ez csak egy kicsit.....:-) Biztam benne, hogy nekem lesz igazam, de feltem egy cseppet, hogy neked! :-)
Babaim! Draga csillagjaim! Lassan hazaerek hozzatok is, es agyon szorongatlak titeket! Es rengeteget beszelgetunk majd! Es egyutt leszunk, es megint csak nezlek titeket....., mint amikor tavaly nem lattalak benneteke 1 honapig! Milllllllio-millllio szereto puszit es olelest kuldok nektek! Es koszonom, hogy elengedtetek, bar aggodtatok-joggal-, hogy kibirom -e? Es buszke vagyok ratok, hogy ilyen turelemmel, es megertessel viseltettetek az agylovesem irant!
Es koszonom az apukatoknak is, hogy aggodalom es rosszerzesek nelkul lehettem uton! Tudtam, hogy jo helyen vannak a gyerek, es ez nagyon sokat szamitott!
Es koszi mindenkinek, aki velem volt, meg ha csak gondolatban is!
2010. július 22., csütörtök
Ventas de Naron-Boente 33 km
Nem a terveim szerint telt az ejszaka. 8-an aludtunk csak egy szobaban, megis eleg levegotlen volt a helyseg, ablakot nyitni meg nem tudtunk, mert a szomszedos istallobol doltek be a legyek. Most legyek, vagy ne legyek??? :-) -vagy levegot kapjak? :-)
Ejszaka iszonyatos horkolasra keltem. Bedugaszoltam a fulem a fuldugoimmal, de ez ellen a zaj ellen hatastalannak bizonyult. Hosszu ide-oda forgolodas utan felbatorodtam, es gondoltam, kicsit megpiszkalom a "zajokozot". Odaleptem a szomszed agyhoz, es kicsit megsimogattam a fenn alvo fiu halozsakba bujtatott labat. Hirtelen felult, ilyedten nezett ram, en meg megdermedve alltam, mert a horkolas nem szunt!!!!! Basszus! az alul alvo no horkolt! :-) Suru sorry-k kisereteben visszasummantam az agyba. :-)
3/4 8 ig aludtunk. Diaval, es egy baszk lannyal reggeli kozben talalkoztunk. 3. napja nem volt szallasuk, szetfagytak a hidegben a szabad eg alatt. Kerdeztem tole, hogy ez a lany nem a "foldijevel" van? AAAAA!-mondja, es kozben ket mutatoujjat egymashoz erintgeti.... ok csak basz.............. -kok:-)
Irto hideg volt! Lastszott a lehelletunk, nem lepodnek meg, ha minusz fok lett volna. Mi volt , amibe az elso lepeseimkor botlottam? Egy 5 levelu lohere!!!!! Na, akkor matol egyutt a "csapat" !!!! Lacinak es nekem is mindennel fontosabb volt olyan tarsat talalni, akinek a gyerekei erdekei az elsok, es legfontosabbak. Ezert is kaphattam igy a jelet a kapcsolatunk kezdeterol. Es az egesz napom ennek jegyeben telt, minden kulonosebb jel nelkul. Nincs mar tehentragya az uton! Konnyeden megyek! Nem faj semmi! Nem nyom a hatizsak. Semmi, de semmi bajom nincs!
Orulok a napsutesnek, a legyezo szelnek, es minden lepesnek, ami kozelebb visz a cel fele!
Volt az uton egy kissrac az apukajaval. Bicajjal haladtak volna, ha a kolok fel birt volna tekerni az emelkedokon. De ne.... Es az apukaja tolta, nyomta, vonszolta felfele. Olyan kedvesen, turelemmel, hogy elokaptam a fenykepezot, hogy lekattintom oket. Mire elvettem a szemem elol a gepet, felbukkant a kanyar mogul egy tolokocsis, szembe velunk, aki felhaborodottan mutogatott, es integetett, hogy mit kepzelek, miert gondolom, hogy az o rokkantsaga megorokitendo dolog?! Remelem, meg tudtam neki magyarazni, hogy nem o volt a celpont, de eleg kellemetlen volt az eset.
Kibe botlok? A csilingelosbe! A 2-es szamuba. Gorcs a gyomromban. Most leutom. De megsem..... Harafordul, udvozoljuk egymast, es mosolygunk. Megsem zavar! Lassan megy, nem ugy, mint szokott. Faradt a tarsa, nem tudnak szokas szerint haladni. Lelepem oket. Tullepem oket! Tulleptem rajtuk! Gyertek csak csiliongelosok, mar nem zavartok!
Talan mar latunk olyan hegyet, ami mogott Santiago van, de azt az eget, es olyan felhot, ami Santiago felett, az biztos!
Nehany km-rel a mai beerkezesunk elott lattunk egy holgyet. Idosebb, szepen, lassan, egyenes derekkal jar. Talan o lehet "Colombo" felesege?! Felbatorodtam, megkerdeztem. Nem talalt. Valtottunk nehany szot, ki, honnan , hova, majd atmenet nelkul elkoszont, jelezve , hogy egyedul akar lenni. A szallasunkon, amit meg a tegnapi albergeben foglaltak nekunk, ujra osszefutottunk, raadasul egy szobaba kerultunk. Nyomasztott a hallgatagsaga, megkozelithetetlensege. Diaek a szomszed szobaban kaptak helyet, atjottek beszelgetni. Kerdeztuk a nenit, nem zavarjuk-e? Mosolygott, mondta, hogy dehogy! Vegul mar egyutt boroztunk, ettuk a sajtot, szolot, olivabogyot. Egesz jo fej! 18 eves koraban egy spanyol szerelme azt mondta neki, hogy a legszebb orszag a vilagon Spanyolorszag, de a legszebb varos Budapest. Azota vagyik oda. Egyebkent perui!!!! Talalkozott Sherley McLainnel, egy perui etteremben!
Millllio puszi nektek!!!!!!!
Nem a terveim szerint telt az ejszaka. 8-an aludtunk csak egy szobaban, megis eleg levegotlen volt a helyseg, ablakot nyitni meg nem tudtunk, mert a szomszedos istallobol doltek be a legyek. Most legyek, vagy ne legyek??? :-) -vagy levegot kapjak? :-)
Ejszaka iszonyatos horkolasra keltem. Bedugaszoltam a fulem a fuldugoimmal, de ez ellen a zaj ellen hatastalannak bizonyult. Hosszu ide-oda forgolodas utan felbatorodtam, es gondoltam, kicsit megpiszkalom a "zajokozot". Odaleptem a szomszed agyhoz, es kicsit megsimogattam a fenn alvo fiu halozsakba bujtatott labat. Hirtelen felult, ilyedten nezett ram, en meg megdermedve alltam, mert a horkolas nem szunt!!!!! Basszus! az alul alvo no horkolt! :-) Suru sorry-k kisereteben visszasummantam az agyba. :-)
3/4 8 ig aludtunk. Diaval, es egy baszk lannyal reggeli kozben talalkoztunk. 3. napja nem volt szallasuk, szetfagytak a hidegben a szabad eg alatt. Kerdeztem tole, hogy ez a lany nem a "foldijevel" van? AAAAA!-mondja, es kozben ket mutatoujjat egymashoz erintgeti.... ok csak basz.............. -kok:-)
Irto hideg volt! Lastszott a lehelletunk, nem lepodnek meg, ha minusz fok lett volna. Mi volt , amibe az elso lepeseimkor botlottam? Egy 5 levelu lohere!!!!! Na, akkor matol egyutt a "csapat" !!!! Lacinak es nekem is mindennel fontosabb volt olyan tarsat talalni, akinek a gyerekei erdekei az elsok, es legfontosabbak. Ezert is kaphattam igy a jelet a kapcsolatunk kezdeterol. Es az egesz napom ennek jegyeben telt, minden kulonosebb jel nelkul. Nincs mar tehentragya az uton! Konnyeden megyek! Nem faj semmi! Nem nyom a hatizsak. Semmi, de semmi bajom nincs!
Orulok a napsutesnek, a legyezo szelnek, es minden lepesnek, ami kozelebb visz a cel fele!
Volt az uton egy kissrac az apukajaval. Bicajjal haladtak volna, ha a kolok fel birt volna tekerni az emelkedokon. De ne.... Es az apukaja tolta, nyomta, vonszolta felfele. Olyan kedvesen, turelemmel, hogy elokaptam a fenykepezot, hogy lekattintom oket. Mire elvettem a szemem elol a gepet, felbukkant a kanyar mogul egy tolokocsis, szembe velunk, aki felhaborodottan mutogatott, es integetett, hogy mit kepzelek, miert gondolom, hogy az o rokkantsaga megorokitendo dolog?! Remelem, meg tudtam neki magyarazni, hogy nem o volt a celpont, de eleg kellemetlen volt az eset.
Kibe botlok? A csilingelosbe! A 2-es szamuba. Gorcs a gyomromban. Most leutom. De megsem..... Harafordul, udvozoljuk egymast, es mosolygunk. Megsem zavar! Lassan megy, nem ugy, mint szokott. Faradt a tarsa, nem tudnak szokas szerint haladni. Lelepem oket. Tullepem oket! Tulleptem rajtuk! Gyertek csak csiliongelosok, mar nem zavartok!
Talan mar latunk olyan hegyet, ami mogott Santiago van, de azt az eget, es olyan felhot, ami Santiago felett, az biztos!
Nehany km-rel a mai beerkezesunk elott lattunk egy holgyet. Idosebb, szepen, lassan, egyenes derekkal jar. Talan o lehet "Colombo" felesege?! Felbatorodtam, megkerdeztem. Nem talalt. Valtottunk nehany szot, ki, honnan , hova, majd atmenet nelkul elkoszont, jelezve , hogy egyedul akar lenni. A szallasunkon, amit meg a tegnapi albergeben foglaltak nekunk, ujra osszefutottunk, raadasul egy szobaba kerultunk. Nyomasztott a hallgatagsaga, megkozelithetetlensege. Diaek a szomszed szobaban kaptak helyet, atjottek beszelgetni. Kerdeztuk a nenit, nem zavarjuk-e? Mosolygott, mondta, hogy dehogy! Vegul mar egyutt boroztunk, ettuk a sajtot, szolot, olivabogyot. Egesz jo fej! 18 eves koraban egy spanyol szerelme azt mondta neki, hogy a legszebb orszag a vilagon Spanyolorszag, de a legszebb varos Budapest. Azota vagyik oda. Egyebkent perui!!!! Talalkozott Sherley McLainnel, egy perui etteremben!
Millllio puszi nektek!!!!!!!
Sarria-Ventas de Naron 35km
Nem volt veszes a sportcsarnokban aludni. Reggel viszont a rengeteg izgatott "ujdonsult" zarandokjelolt 5 ora korul megindult, igy mi sem tudtunk tovabb aludni, fel 5-kor mar mi is uton voltunk. Sarria kb 1º km-re van a 1ºº-as km-tol, igy innen kezdik az utjukat, akik csak egy zarandok oklevelre vagynak, ugyan is ez utan mar jar.
Sotet volt meg, a varosban viszonylag konnyen tajekozodtunk. Mar nyitottak a barok, mondtam Panninak, alljunk meg, igyuk meg itt a szokasos reggeli tejeskavenkat, de neki benne volt a "slung" a lababan, haladni akart. Na, jo, gondoltam, raerunk azzal a koffeinbombaval. Kierve a varosbol egybol az erdoben talaltuk magunkat, ahol kozvilagitas hianyaban mar az orrunkig sem lattunk. Alig talaltuk a jeleket, szinte negykezlab masztunk egy-egy sarga nyil utan kutatva. Csetlettem-botlottam a kovekben, es szinte szedultem, hogy nem latom a talajt, hogy hol a lepesem vege, hova kell letenni a labam. Egyre duhosebb lettem, eloszor Pannira, hogy ilyen hulyesegbe hajszolt, aztan rajottem, dehogy hajszolt, mentem en magamtol. Mikor masodszor bicsaklott meg a bokam egy koben, duhosen levagtam a zsakom a foldre, es kozoltem, hogy en innen egy tapottat sem tovabb kivilagos-kivirradtig. Elhelyezkedtem egy sziklan, elovettem a kekszem, a vizem es jol megreggeliztem. Kozben haladtak el mellettem a fejlampas "mindenttulelok", "kemenyfiuk-lanyok". Mire vegeztem az evessel, egeszen jol lathatova valt a terep, igy Panni utan lodultam, akit negyed oran belul utol is ertem. Vilagosban lehetett csak latni, mennyien lettek nagy hirtelen a caminon. Dobbenet!!! Hompolyog a tomeg! Hangosak, figyelmetlenek. Mint a domper , turjak az utat maguk elott a vadi uj bakancsban, uzsonnastaska meretu hatizsak a hatukon. Roppant zavaroak, es ugy latszik, minden gondolat nelkul, sportbol vagy bulibol gyalogolnak. Meg a Wc-n sem tudnak viselkedni. Ferfiak a noibe, nok a ferfiakeba, mindegy az , csak sort ne kelljen allni! Fenekestol megfordult ez a caminos vilag, mint "akkor" az eletem!Nem hittunk a szemunknek! A 1ºº-as ko elott 1 km-re becsatlakozik egy autout a caminoba. Taxival, buszokkal erkeztek emberek. Nehogy 11º-et kelljen megtenni! :-) Vegre elertuk ezt a jeles kilometerkovet. Mennyit gondoltam erre a pillanatra! Otthon az volt az erzesem, ha ezt elerem, innen egyenesen befutok Santiagoba, mert ez kibirhatatlan lesz! Kibirhato! Ma mar tudom. Sot! Nem volt ez akkora katarzis! Persze, matematikailag nagy dolog, elvegre legyalogoltunk 7ºº-75º km-t, viszont inkabb szivszorongato, hogy kozeledik a vege. Ezeknek az uj legenyeknek pedig meg tobb van elottuk, mint mogottuk! De fura! Lassan beerek, es nincs tovabb hova menni. El is gondoltam , jo lenne egy ilyen foglalkozas, hogy hivatasos meno. Napi 8 oraban. Ezt birnam! :-)
Lattunk egy nagyon sportos fickot, a derekan keresztul rakotve 2 rudon huzta a kerekeken gurulo taskajat. Mi a fene? Ha mi elbirjuk a cuccunkat, o miert nem? Es egyszer csak futasnak eredt! Ahhhha! Meg egy futobolond! Ugy tunt el elottunk az erdoben, mint egy kentaur!
Gondolkodtam a mai napon, mar elore hergeltem magam, hogy fog megjelenni elottem eletem legkeservesebb 2 eve. Gondoltam, rosszul leszek, bevetem magam az erdobe, ott agonizalok egy sort, lehetoleg habzo szajjal, kinokkal gyotorve.....vagy mi lehet? Es csak mentem-mentem, es meg mindig jol birt a labam, nem gorcsoltem, jol ereztem magam, egyedul a hatizsak nyomta a vallam. Zsibbadt tole az egesz bal karom. Akar hova huztam-vontam a pantjat, nem sikerult jo helyre tenni. Na, igen, mit is vartam, hatalmas terhet cipelek ma. Raadasul feltunt egy ujabb csengetos ficko az uton. "Kiidegel" ez a ket barom! Ezeknek tuti kicsi a .................... labuk, ezt akarjak kompenzalni. Valami sulyos szemelyisegzavart diagnosztizalok :-) Kolomppal a nyakukban csak a marhak meg a birkak maszkalnak. Ezek tulajdonkeppen ezt jelzik felenk: Nezzetek, mekkora nagy allat vagyok!!!!! Figyeltem, mirol is szol ez? Nekem mirol szol? Mit csinalnak? Folyamatosan olyat, amit en nem akarok! Nem akarom, hogy korulottem legyen, hogy zavarja az eddigi bekemet, nyugalmamat! Es ketten vannak. Egyik mar szinte eltunt (ritkan bukkan fel) erre kapok egy masikat. Ahhhha! Milyen furcsa vigjatekot irt az ut, ferfiak kepeben jeleniti meg elottem az altalam legjobban gyulolt 2 not! Akik eleg, ha csak megjelentek, mar nem fertem a borombe, agressziv gondolataim tamadtak, es minden rtrosszert ami ert, oket okoltam! Pont igy ereztem a kolomposok irant is. Egyet akartam, takarodjanak! De lerazhatatlanok, megkerulhetetlenek, le-es elhagyhatatlanok. Nincs eszkozom ellenuk!!!!
Ha eddig bokaig, ma terdig jarunk az urulekben. Na, persze! Nem csak hogy jo nagy szar az eletem, nyakig sullyedtem benne. Epp. hogy a fejem kilog, es rettegek, meddig merulhetek meg?
Lassan elertuk Portomarint. Nagy varos, egy gyonyoru toval. A hatalmas tavon egy hid vezet at, itt halad a kijelolt utunk. Es ezen lepkedve egyszer csak megvilagosodtam :-) Ez az! Itt A NAGY VIZVALASZTO!!!!! Megyek at a tuloldalra,egy masik oldalra, egy uj eletbe, uj celok fele! Faradtan, de haladok elore. Aterve a hidon egy nagy lepcso a kovetkezo akadaly. Nana! Ki kell emelkedni a trutyibol! Ok. Ez is megvan, piheno! Osszefutottunk Diaekkal. Fel ora dumcsi, eves-ivas utan ujra utra keltunk. Nehany szaz meter utan egy ujabb hid, de visszafele. Ezt hogy tudja! Igy elemrakja az ujraprobalkozas szimbolumat! Hid, de visszafele! Nagyon ingatag szerkezet volt, billegett, rossz erzessel, felve haladtam at rajta. De atertem ezen is! Innen egy gyonyoru, arnyas osvenyen vitt az utunk, itt mar tudtam, tul vagyok mindenen, minden fajon, minden rosszon! Megis van valami a keresztnel letett kovemben! Megszabaditott a lelki kinzasoktol, viszonylag targyilagosan eltem meg a valasomat, es az ezzel jaro kinlodasomat.
Tegnap talaltam az ut menten harom 4 levelu loheret. A harom gyerekem jutott roluk az eszembe, el is tettem nekik. Kerestem meg kettot, de nem leltem. Gondoltam, majd ha itt az ideje. Es most, a celegyenesben rabukkantam meg kettore. Megvagytok mind az 5-en. :-) Elmeseltem Lacinak, aki csodalkozik ezen, ez a resze az eletunknek csak holnaptol kovetkezne. Gyozkodom, hogy nem kell ezt ennyire percre pontosan venni!
Tegnap eszrevettem, hogy tele a kulacsom vizzel. Nem hasznalom, kenyelmesebb egy fel literes muanyagflakon. A Francba! Legalabb 1 hete cipelek plusz 1 kg-ot. Meg valamikor akkor toltottem fel egy kut nelkuli hosszabb szakasz elott, es megfeletkeztem rola.
Tobbszor talalkoztunk egy kedves, idosebb urral. Mindig kerdezi, mikor indultunk, mennyi ideig tarott az ut? Jol oltozott uriember. A felesege es az unokaoccse jarjak az utat, o mindig a vegallomason varja oket, majd reggel tovabbviszi a hatizsakjukat. Elneveztuk Colombonak. Ot mindig latjuk, a feleseget meg soha, csak mindig mesel rola:-)
A spanyol tanarral es a vele tarto kaliforniai lannyal gyakran osszefutunk . A srac foglalt nekunk elore szallast , ugyanis minden full. Innentol az ut vegeig nincs szabad agy! Este is osszefutottunk, mutattanm a lanynak a lohereimet. Azt mondta, eleteben 1-et talalt. Valoban, ez valami kulonleges, de haszontalan kepessegem. Szaz szamra szedem a 4 levelu loheret. Mondtam is neki, hogy mindjart keresek egyet, es leszakithatja. 2 percen belul meg is lett! Azt az oromet! Olelgetett, es konnyes szemmel mondta, hogy most egy ferjet es 2 gyereket kivant a loheretol. Azert felhivtam a figyelmet, hogy nekem ennel tobbet kellet tennem egy teherbeesesert:-)
A szallasunk jo kozepes, es extrem draga. Kivulrol mint egy istallo, de belul tiszta. Nem is kell mas! Es van parna!!!! Hurrrrrrra! Mekkorat fogunk aludni. Ugye-ugye, nem kell sok egy kis boldogsaghoz! Meg egy pohar forro tej, es alvas! 8-kor! :-)
Szijjjjjjjjjasztok! Puszi!
Nem volt veszes a sportcsarnokban aludni. Reggel viszont a rengeteg izgatott "ujdonsult" zarandokjelolt 5 ora korul megindult, igy mi sem tudtunk tovabb aludni, fel 5-kor mar mi is uton voltunk. Sarria kb 1º km-re van a 1ºº-as km-tol, igy innen kezdik az utjukat, akik csak egy zarandok oklevelre vagynak, ugyan is ez utan mar jar.
Sotet volt meg, a varosban viszonylag konnyen tajekozodtunk. Mar nyitottak a barok, mondtam Panninak, alljunk meg, igyuk meg itt a szokasos reggeli tejeskavenkat, de neki benne volt a "slung" a lababan, haladni akart. Na, jo, gondoltam, raerunk azzal a koffeinbombaval. Kierve a varosbol egybol az erdoben talaltuk magunkat, ahol kozvilagitas hianyaban mar az orrunkig sem lattunk. Alig talaltuk a jeleket, szinte negykezlab masztunk egy-egy sarga nyil utan kutatva. Csetlettem-botlottam a kovekben, es szinte szedultem, hogy nem latom a talajt, hogy hol a lepesem vege, hova kell letenni a labam. Egyre duhosebb lettem, eloszor Pannira, hogy ilyen hulyesegbe hajszolt, aztan rajottem, dehogy hajszolt, mentem en magamtol. Mikor masodszor bicsaklott meg a bokam egy koben, duhosen levagtam a zsakom a foldre, es kozoltem, hogy en innen egy tapottat sem tovabb kivilagos-kivirradtig. Elhelyezkedtem egy sziklan, elovettem a kekszem, a vizem es jol megreggeliztem. Kozben haladtak el mellettem a fejlampas "mindenttulelok", "kemenyfiuk-lanyok". Mire vegeztem az evessel, egeszen jol lathatova valt a terep, igy Panni utan lodultam, akit negyed oran belul utol is ertem. Vilagosban lehetett csak latni, mennyien lettek nagy hirtelen a caminon. Dobbenet!!! Hompolyog a tomeg! Hangosak, figyelmetlenek. Mint a domper , turjak az utat maguk elott a vadi uj bakancsban, uzsonnastaska meretu hatizsak a hatukon. Roppant zavaroak, es ugy latszik, minden gondolat nelkul, sportbol vagy bulibol gyalogolnak. Meg a Wc-n sem tudnak viselkedni. Ferfiak a noibe, nok a ferfiakeba, mindegy az , csak sort ne kelljen allni! Fenekestol megfordult ez a caminos vilag, mint "akkor" az eletem!Nem hittunk a szemunknek! A 1ºº-as ko elott 1 km-re becsatlakozik egy autout a caminoba. Taxival, buszokkal erkeztek emberek. Nehogy 11º-et kelljen megtenni! :-) Vegre elertuk ezt a jeles kilometerkovet. Mennyit gondoltam erre a pillanatra! Otthon az volt az erzesem, ha ezt elerem, innen egyenesen befutok Santiagoba, mert ez kibirhatatlan lesz! Kibirhato! Ma mar tudom. Sot! Nem volt ez akkora katarzis! Persze, matematikailag nagy dolog, elvegre legyalogoltunk 7ºº-75º km-t, viszont inkabb szivszorongato, hogy kozeledik a vege. Ezeknek az uj legenyeknek pedig meg tobb van elottuk, mint mogottuk! De fura! Lassan beerek, es nincs tovabb hova menni. El is gondoltam , jo lenne egy ilyen foglalkozas, hogy hivatasos meno. Napi 8 oraban. Ezt birnam! :-)
Lattunk egy nagyon sportos fickot, a derekan keresztul rakotve 2 rudon huzta a kerekeken gurulo taskajat. Mi a fene? Ha mi elbirjuk a cuccunkat, o miert nem? Es egyszer csak futasnak eredt! Ahhhha! Meg egy futobolond! Ugy tunt el elottunk az erdoben, mint egy kentaur!
Gondolkodtam a mai napon, mar elore hergeltem magam, hogy fog megjelenni elottem eletem legkeservesebb 2 eve. Gondoltam, rosszul leszek, bevetem magam az erdobe, ott agonizalok egy sort, lehetoleg habzo szajjal, kinokkal gyotorve.....vagy mi lehet? Es csak mentem-mentem, es meg mindig jol birt a labam, nem gorcsoltem, jol ereztem magam, egyedul a hatizsak nyomta a vallam. Zsibbadt tole az egesz bal karom. Akar hova huztam-vontam a pantjat, nem sikerult jo helyre tenni. Na, igen, mit is vartam, hatalmas terhet cipelek ma. Raadasul feltunt egy ujabb csengetos ficko az uton. "Kiidegel" ez a ket barom! Ezeknek tuti kicsi a .................... labuk, ezt akarjak kompenzalni. Valami sulyos szemelyisegzavart diagnosztizalok :-) Kolomppal a nyakukban csak a marhak meg a birkak maszkalnak. Ezek tulajdonkeppen ezt jelzik felenk: Nezzetek, mekkora nagy allat vagyok!!!!! Figyeltem, mirol is szol ez? Nekem mirol szol? Mit csinalnak? Folyamatosan olyat, amit en nem akarok! Nem akarom, hogy korulottem legyen, hogy zavarja az eddigi bekemet, nyugalmamat! Es ketten vannak. Egyik mar szinte eltunt (ritkan bukkan fel) erre kapok egy masikat. Ahhhha! Milyen furcsa vigjatekot irt az ut, ferfiak kepeben jeleniti meg elottem az altalam legjobban gyulolt 2 not! Akik eleg, ha csak megjelentek, mar nem fertem a borombe, agressziv gondolataim tamadtak, es minden rtrosszert ami ert, oket okoltam! Pont igy ereztem a kolomposok irant is. Egyet akartam, takarodjanak! De lerazhatatlanok, megkerulhetetlenek, le-es elhagyhatatlanok. Nincs eszkozom ellenuk!!!!
Ha eddig bokaig, ma terdig jarunk az urulekben. Na, persze! Nem csak hogy jo nagy szar az eletem, nyakig sullyedtem benne. Epp. hogy a fejem kilog, es rettegek, meddig merulhetek meg?
Lassan elertuk Portomarint. Nagy varos, egy gyonyoru toval. A hatalmas tavon egy hid vezet at, itt halad a kijelolt utunk. Es ezen lepkedve egyszer csak megvilagosodtam :-) Ez az! Itt A NAGY VIZVALASZTO!!!!! Megyek at a tuloldalra,egy masik oldalra, egy uj eletbe, uj celok fele! Faradtan, de haladok elore. Aterve a hidon egy nagy lepcso a kovetkezo akadaly. Nana! Ki kell emelkedni a trutyibol! Ok. Ez is megvan, piheno! Osszefutottunk Diaekkal. Fel ora dumcsi, eves-ivas utan ujra utra keltunk. Nehany szaz meter utan egy ujabb hid, de visszafele. Ezt hogy tudja! Igy elemrakja az ujraprobalkozas szimbolumat! Hid, de visszafele! Nagyon ingatag szerkezet volt, billegett, rossz erzessel, felve haladtam at rajta. De atertem ezen is! Innen egy gyonyoru, arnyas osvenyen vitt az utunk, itt mar tudtam, tul vagyok mindenen, minden fajon, minden rosszon! Megis van valami a keresztnel letett kovemben! Megszabaditott a lelki kinzasoktol, viszonylag targyilagosan eltem meg a valasomat, es az ezzel jaro kinlodasomat.
Tegnap talaltam az ut menten harom 4 levelu loheret. A harom gyerekem jutott roluk az eszembe, el is tettem nekik. Kerestem meg kettot, de nem leltem. Gondoltam, majd ha itt az ideje. Es most, a celegyenesben rabukkantam meg kettore. Megvagytok mind az 5-en. :-) Elmeseltem Lacinak, aki csodalkozik ezen, ez a resze az eletunknek csak holnaptol kovetkezne. Gyozkodom, hogy nem kell ezt ennyire percre pontosan venni!
Tegnap eszrevettem, hogy tele a kulacsom vizzel. Nem hasznalom, kenyelmesebb egy fel literes muanyagflakon. A Francba! Legalabb 1 hete cipelek plusz 1 kg-ot. Meg valamikor akkor toltottem fel egy kut nelkuli hosszabb szakasz elott, es megfeletkeztem rola.
Tobbszor talalkoztunk egy kedves, idosebb urral. Mindig kerdezi, mikor indultunk, mennyi ideig tarott az ut? Jol oltozott uriember. A felesege es az unokaoccse jarjak az utat, o mindig a vegallomason varja oket, majd reggel tovabbviszi a hatizsakjukat. Elneveztuk Colombonak. Ot mindig latjuk, a feleseget meg soha, csak mindig mesel rola:-)
A spanyol tanarral es a vele tarto kaliforniai lannyal gyakran osszefutunk . A srac foglalt nekunk elore szallast , ugyanis minden full. Innentol az ut vegeig nincs szabad agy! Este is osszefutottunk, mutattanm a lanynak a lohereimet. Azt mondta, eleteben 1-et talalt. Valoban, ez valami kulonleges, de haszontalan kepessegem. Szaz szamra szedem a 4 levelu loheret. Mondtam is neki, hogy mindjart keresek egyet, es leszakithatja. 2 percen belul meg is lett! Azt az oromet! Olelgetett, es konnyes szemmel mondta, hogy most egy ferjet es 2 gyereket kivant a loheretol. Azert felhivtam a figyelmet, hogy nekem ennel tobbet kellet tennem egy teherbeesesert:-)
A szallasunk jo kozepes, es extrem draga. Kivulrol mint egy istallo, de belul tiszta. Nem is kell mas! Es van parna!!!! Hurrrrrrra! Mekkorat fogunk aludni. Ugye-ugye, nem kell sok egy kis boldogsaghoz! Meg egy pohar forro tej, es alvas! 8-kor! :-)
Szijjjjjjjjjasztok! Puszi!
2010. július 20., kedd
Fonfrija-Sarria 31 km
Reggel sikerult a spanyolt lerazni. Tan egy kicsit meg volt sertodve, de nem erdekel! Egyszeruen ranktapadt, es kellemetlenul mindenhol ott volt, ahol mi.
Ott folyatattuk, ahol abbahagytuk: kuzdottuk at magunkat a bokaig ero tehenszaron :-) Mindent beterit ez az iszonyat mennyisegu urulek, terjeng a buze, es millionyi legy dongi korbe a falvakat. Biztosan karpotolni akart minket a termeszet, mert egyszer csak egy volgybe lenezve meglattuk, hogy a felhok folott allunk. Micsoda latvany! Micsoda erzes! Es egyszer csak elkezdtek a habok kozeledni felenk, es betakartak minket, csipkedtek, simogattak borunket az apro paracseppjei. Ebben a csodaban haladtunk meg vagy egy orat, olyan tajakon, olyan osvenyeken, hogy ezt mar tenyleg nem probalom leirni, mert leirhatatlan! Lassan haladtunk, mert allandoan fenykepeztunk. Mire eltettuk a gepet, a kovetkezo kanyar utan megint valami kaprazatba botlottunk, amit azonnal meg kellett orokiteni.
Meg delelott hirt kaptam otthonrol. UUUUUUUUgy felhuztam magam, hogy vegigorditottam erdot-mezot! (persze, csak ha nem volt kozel-tavol egy teremtett lelek sem ) Naggggyon megbantva, atverve ereztem magam, es ra kellett jonnom, ez egy ujabb bizonyiteke annak, hogy nem uszom meg a multam ujraeleset egy kereszthez lerakott kovel. Akkor bizony ott lenne a vege! De nem igy van, van meg 4 nap! Elorelathatoan meg egy szornyu, egy olyan-amilen :-) es 2 gyonyoruseges :-) AMEN :-) Ha jonnie kell, hat had jojjon! Szoval, ma is azt ereztem, figyelmen kivul hagyjak az erzeseimet, kereseimet, nem torodve azzal, hogy megbantanak! Es csak jottek-jottek az ezzel kapcsolatos emlekeim........ A jelenben pedig tortennek az esemenyek. Tartalmilag talan masok, megis ugyanazon a helyen erzem, hogy hatnak! A mult es a jovo egy egeszen mas sikon, de egymassal parhuzamosan zajlik, egyszer csak osszefonodik a ketto, es ertelmet nyernek egymasbol. Megvilagosodik minden. Egyik a masikbol toltekezve valik egessze.
1 ora korul ebedeltunk, amibol uj energiat nyerve nekiiramodtnk a meg hatralevo 12 km-nek.
Hosszabnak tunt, mint amennyi, de viszonylag konnyu terepen, kellemes idoben, csodalatos tajakat atszelve kozelitettunk Sarriana fele. Ut kozben 2 olasz novel "beszelgettem" egy keveset Helyesek, jokedvuek, mar harmadik napja :-) vannak uton, de ki vannak keszulve. Beerve a varosba az informacios irodaban megtudtuk, hogy minden szallas foglalt. Nem csak az alberguek, hanem a hotelek, fogadok is. A kulvarosban van meg ket hely, 40 euro egy 2 agyas szoba. Viszont lassan megnyitjak a sportcentrumot, (tornacsarnok) ott vannak matracok, lehet aludni. Huztam a szamat, de Panni nem akart szallodaba menni, igy megneztuk a "letesitmenyt". :-) OOOOOO, hat volt mar ennel rosszab! :-) Ugyan tele van kosarpalankokkal, focikapukkal, es mikor eljottunk, voltak mar vagy 40-en. UUUU, mi lesz itt ejszaka! Fizetni nem kell, legalabbis eddig nem kert senki penzt, raadasul magunk pecseteltunk credencialunkba. ( utlevel) A szaritokotelet is megoldottam. Valammi sugallatbol meritve eltettem egy kidobott gatya madzagjat. Ezt kotottem ki egy racs es a kerites koze :-) Furdes-mosdas, aztan felkerekedtunk beszerezni a napi betevot. Most teli van a szatyrunk mindenfele foldi joval, kiulunk egy parkba Pannival, es mindent befalunk. Kicsit tulvasaroltuk magunkat, muszaj a nagy reszet megenni, ne kelljen holnap cipelni. Napokig nem latunk "szupermarketet", csak pici, gyenge kinalatu boltokban tudjuk megoldani a vasarlast, igy aztan megtortenik, hogy elrugjuk a pottyost :-)
Sziasztok, az elozo napokat igyekszem potolni, ha nyugisabb helyen leszunk!
A galiciaiaktol nem vagyunk elajulva :-( :-)
Reggel sikerult a spanyolt lerazni. Tan egy kicsit meg volt sertodve, de nem erdekel! Egyszeruen ranktapadt, es kellemetlenul mindenhol ott volt, ahol mi.
Ott folyatattuk, ahol abbahagytuk: kuzdottuk at magunkat a bokaig ero tehenszaron :-) Mindent beterit ez az iszonyat mennyisegu urulek, terjeng a buze, es millionyi legy dongi korbe a falvakat. Biztosan karpotolni akart minket a termeszet, mert egyszer csak egy volgybe lenezve meglattuk, hogy a felhok folott allunk. Micsoda latvany! Micsoda erzes! Es egyszer csak elkezdtek a habok kozeledni felenk, es betakartak minket, csipkedtek, simogattak borunket az apro paracseppjei. Ebben a csodaban haladtunk meg vagy egy orat, olyan tajakon, olyan osvenyeken, hogy ezt mar tenyleg nem probalom leirni, mert leirhatatlan! Lassan haladtunk, mert allandoan fenykepeztunk. Mire eltettuk a gepet, a kovetkezo kanyar utan megint valami kaprazatba botlottunk, amit azonnal meg kellett orokiteni.
Meg delelott hirt kaptam otthonrol. UUUUUUUUgy felhuztam magam, hogy vegigorditottam erdot-mezot! (persze, csak ha nem volt kozel-tavol egy teremtett lelek sem ) Naggggyon megbantva, atverve ereztem magam, es ra kellett jonnom, ez egy ujabb bizonyiteke annak, hogy nem uszom meg a multam ujraeleset egy kereszthez lerakott kovel. Akkor bizony ott lenne a vege! De nem igy van, van meg 4 nap! Elorelathatoan meg egy szornyu, egy olyan-amilen :-) es 2 gyonyoruseges :-) AMEN :-) Ha jonnie kell, hat had jojjon! Szoval, ma is azt ereztem, figyelmen kivul hagyjak az erzeseimet, kereseimet, nem torodve azzal, hogy megbantanak! Es csak jottek-jottek az ezzel kapcsolatos emlekeim........ A jelenben pedig tortennek az esemenyek. Tartalmilag talan masok, megis ugyanazon a helyen erzem, hogy hatnak! A mult es a jovo egy egeszen mas sikon, de egymassal parhuzamosan zajlik, egyszer csak osszefonodik a ketto, es ertelmet nyernek egymasbol. Megvilagosodik minden. Egyik a masikbol toltekezve valik egessze.
1 ora korul ebedeltunk, amibol uj energiat nyerve nekiiramodtnk a meg hatralevo 12 km-nek.
Hosszabnak tunt, mint amennyi, de viszonylag konnyu terepen, kellemes idoben, csodalatos tajakat atszelve kozelitettunk Sarriana fele. Ut kozben 2 olasz novel "beszelgettem" egy keveset Helyesek, jokedvuek, mar harmadik napja :-) vannak uton, de ki vannak keszulve. Beerve a varosba az informacios irodaban megtudtuk, hogy minden szallas foglalt. Nem csak az alberguek, hanem a hotelek, fogadok is. A kulvarosban van meg ket hely, 40 euro egy 2 agyas szoba. Viszont lassan megnyitjak a sportcentrumot, (tornacsarnok) ott vannak matracok, lehet aludni. Huztam a szamat, de Panni nem akart szallodaba menni, igy megneztuk a "letesitmenyt". :-) OOOOOO, hat volt mar ennel rosszab! :-) Ugyan tele van kosarpalankokkal, focikapukkal, es mikor eljottunk, voltak mar vagy 40-en. UUUU, mi lesz itt ejszaka! Fizetni nem kell, legalabbis eddig nem kert senki penzt, raadasul magunk pecseteltunk credencialunkba. ( utlevel) A szaritokotelet is megoldottam. Valammi sugallatbol meritve eltettem egy kidobott gatya madzagjat. Ezt kotottem ki egy racs es a kerites koze :-) Furdes-mosdas, aztan felkerekedtunk beszerezni a napi betevot. Most teli van a szatyrunk mindenfele foldi joval, kiulunk egy parkba Pannival, es mindent befalunk. Kicsit tulvasaroltuk magunkat, muszaj a nagy reszet megenni, ne kelljen holnap cipelni. Napokig nem latunk "szupermarketet", csak pici, gyenge kinalatu boltokban tudjuk megoldani a vasarlast, igy aztan megtortenik, hogy elrugjuk a pottyost :-)
Sziasztok, az elozo napokat igyekszem potolni, ha nyugisabb helyen leszunk!
A galiciaiaktol nem vagyunk elajulva :-( :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)