Indulás előtt egy nappal..... Bepakoltam. 14 kg!!!!!! Aztán kipakoltam. Majd leszereltem a gurulós szerkezetet. Néhány dolgot félretéve 12 kg. Majd ismét ki, majd be, aztán ki , megint be, 8-szor. Most pár dekával több 9 kg-nál a hátizsákom. Piszok nehéz! Mi a fenét lehetne még itthon hagyni, hogy elérjem az ideális 7-8 kg -t? Be vagyok tojva!!!!! :-) Eddigi utazásaim során nem volt gond a súly. Vitte a kocsi, vagy a repülőgép, aztán csak húzni kellet a bőröndöt néhány méteren keresztül. De most!? Én vagyok/leszek a teherhordó! Na, meg aztán úúúúúúútálok nélkülözni! Fogalmam sincs, mire lehet szükségem, ami nincs nálam, de már most érzem a "minden kéznél van" hiányát. Reggel már megérinthet az indulás valódi szele! Panni, Andi indul. 9-re megyek a reptérre búcsúzni tőlük. Nem egész 24 óra múlva találkozunk velük Párizsban. Némi irigységgel gondolok rájuk, nekik már fizikálisan is elkezdődik holnap az út. Ugyanakkor megnyugvás, hogy van még egy napom, átgondolhatom a zsákom tartalmát, körbenézhetek a lakásban, hogy mindent rendben hagytam-e , és egyébként is!-jó még itthon lenni! Fura ez a kettősség! Pár hónapja úgy éreztem, ha tehetném, azonnal indulnék, ma meg kérnék még néhány nap haladékot.
Úgy érzem, mindent megtettem, hogy felkészülten vágjak neki ennek a kalandnak. Olvastam, fórumoztam, bújtam a netet, kérdeztem, válaszoltam, segítettem másoknak a jegyrendelésben, infokat küldtem, gyalogoltam, és nem utolsó sorban gondolkodtam. Mindig egyre közelebbinek, és ismerősebbnek éreztem a Caminot, most pedig, mint ha a teljes ismeretlenbe indulnék.
Nagyon lassan telt az idő idáig a tavalyi elhatározásom óta, mégis egyszer csak villám gyorsan itt lett. SEGÍÍÍÍÍTSÉG!!!!! Én még nem készültem fel erre!!!!! :-) Lökjön valaki meg, hogy induljak!
Csupa kettősség és kétely! Várom, hogy ki-és letisztuljon!
Kell ez nekem? Naná!!!!!
HOLNAP INDULOK A CAMINORA!!!!!!! :-) :-) :-)