Boente-SANTIAGO 46 km

A reggeli ebredes utan egybol sikerult felbosszantanom magam a hazigazdank bunkosagan. Este kihuzta a telefontoltonket a konektorbol, es eltette az elosztonkat. Eloszor allitotta, hogy az ove, majd egy 20 perces keresgeles utan elenk dobta a pultra a megkerult "kincsunket" Meg is beszeltuk Pannival, hogy itt nem is reggelizunk, egy fillert nem hagyunk nala, inkabb a kovetkezo faluban toltjuk el a "frustukot". Igy is lett. A kave mellett kibontottam Laci mai napra szolo uzenetet, amiben gratulacioit, es buszkeseget fejezi ki a mai beerkezesunkre. Fel is hivtam, hogy kicsit eldatumozta magat, szerencses esetben holnap erunk Santiagoba. (mindenki tevedhet...gondoltam.... :-) )
Elertunk egy nagyvarost, ahol volt zarandok informacios iroda. Probaltam segitseget kerni a szallasfoglalashoz, de minden betelt. Sehol egy szabad agy. Gorcsolt a gyomrom a gondolattol, hogy szabad eg alatt kell aludnom, megfagyok ejszaka, nyugos leszek, faradt, kialvatlan, budos, koszos, es igy erjek celt? Igy talalkozzam anyuval? En egy diadalittas bevonulast terveztem, mar ki is keszitettem, melyik "szep" ruhamat veszem fel, ezzel is kiemelve a holnapi nap jelentoseget. Es kipattant az isteni szikra! En ma bemegyek! Ugyan, 46 km, de ha az arcomon csuszom is be, en bemegyek! Eleinte "csacska" hobortnak tun a gondolat, de percrol percre komolyabban gondoltam, es egyre inkabb elhatarozottabba valtam. Meg is osztotta Pannival az otletem. O egy kicsit szkeptikus volt, vagy tan ovatos, de annyit mondott, hogy nyugtaval dicserjuk a napot, majd meglatjuk, hogy birja a labunk. Delelott semmi bajunk nem volt, nem fajt semmink, jo eroben voltunk, miert ne birnank!?
Egy barnal leultunk pihenni, es osszekaptunk. Kidurrantunk, mint a lufi. Eddig birtuk toleralni egymast. Ez olyan, mint amikor tudtuk, hogy 30 km-t kell menni, a 28.-nal elhagyott az eronk. Ha 25 km volt a napi terv, akkor 24-nel. Szoval, tenyleg az ut nagy resze fejfen dol el! Ez tortent itt is. Valoszinu ez az utolso napunk es pukkkkkk! Fel is kapta a hatizsakot, es dulva-fulva elorerohant. En meg kenyelmesen befejeztem az ebedet, es lassan nekiindultam a hatralevo kb 3º km-nek. Egy darabig meg foglalkoztatott a vitank, aztan elengedtem.... Gyakorlatilag gondolatok nelkul, kimosott , ures fejjel haladtam. Semmi beerkezes feeling, semmi extazis, no adrenalin. Mi a fene van? Hiaba figyeltem, koncentraltam barmi jelre, tortenesre, nem jott.
Faradtam, eleinte 4-5, mostmar 3 km-enken kellett megallnom pihenni. Azt sem tudtam. hol jarok, mennyi ide az "annyi".. A falvakban semmi tabla nem jelezte, kifele-mifele, a km-eket jelzo kovek megszuntek, semmi tajekozodasi pont nem maradt. A telefonkartyamrol lefogyott a penz, es miutan ejszaka nem lett rendesen feltoltve, mar merult is.
Diaval futottam ossze, egy varoskaban, velem haladt tovabb. Nincs jo formaban. Remelem, azert tudott/tud az utra figyelni, nem terelodi el a teljes figyelmet egy szerencsetlen (vagy epp szerencses? nem tudhatjuk elore, mi mire jo...) parvalasztas gyotrelmei....
Egyszer csak feltuntek a litvanjaim! Hetek ota nem lattam oket, de sokat gondolta rajuk. Volt nagy olelkezes, orom! Meg birjak! 1ººº km a hatuk mogott, es foggggggalmam sincs, mennyi elottuk Fatimeig. A fiatal kislany, akivel tobbet beszelgettem, mondta, hogy eleg volt. Felul repulore, es Santiagobol hazamegy. Ugy erzi, erre mar ramehet az egeszsege.
Panni is elokerult, annyit beszeltunk csak, hogy meg birja a laba. Akkor Ok, haladjunk!
Lassan fogyott az elottunk levo ut. Megint vegelathatatlanul hosszunak tunt minden egyenes, es a kanyar utan sose az volt, mint amire szamitottam. Megint huzott hatra a hatizsak, es ket extem nagy vizholyaggal gazdagodtam. Fajt a forgom is. Ez az elso napok ota nem jelentkezett....mint a vizholtagok sem..... Mi a fene van? Erzelmileg, lelkileg semmi nem jon, de fizikalisan az elso nap elmenyeit, kinlodasait elem meg. Bekeretezem az utat?
Elertunk egy albergeig. 200 m-es sorban alltak az emberek. Ilyen meg nem volt! Itt aztan mar ezer szazalekosan biztos voltam benne, hogy ma, ha a fene fenet eszik is, BE KELL ERNEM! Ott var a hotelszoba, az agy, az agynemu, lepapirozas nelkul ulhetek a Wc-re, papucs nelkul zuhanyoshatom! HAJRA! ELORE! Es vonszoltam magam. Es unalmas volt. Aztan dogunalmas. Aztan minden porcikamban fajo! Elovettem a telefont, raneztem az orara, es 9 ora volt. Te jo eg! En azt hittem, 5-6 ora van. Nem sotetben akarok beerni!!!! Es ezt megertette, a labam, a karom, a derekam, mindenem, es egyszer csak egy zsinoron elkezdett huzni maga fele Santiago. Es fel 10 kor meglattam a varost magam elott. Hanyszor elkepzeltem ezt a pillanatot! Es a felemelo erzesnek, a diadalnak nyoma sincs. Csak haladok faradtan elore az unalmas elovarosba. Megiscsak ugy lesz, mint amin Pannival annyiszor poenkodtunk, hogy meg a vegen mi megyunk anyu ele a repterre? Persze, hogy mi! Az ut elejen, a szuletesunknel o vart minket! O volt varandos velunk. Most, hogy celba erek, es ossztalalkozom magammal, a mai magammal , nekem kell varnom ot! Ez igy tiszta, ez igy kerek! Hogy is gondolhattam eddig maskent?
Ezen elmelkedve lepkedek, mikor feltunik elottem egy osz szakallas, pocakos alak. Nem lehet! ...... Egy honapja szeretnenk utolerni, de lehetetlen behozni! De igen! Magyar cimer a sapkajan! Jakab bacsi!!!!! Oleles, boldogsag! Megis sikerul, amirol beszeltunk meg otthon, az elso es egyetlen talalkozasunk alkalmaval a camino klubban.: koccintunk egy pohar borral nevnapunk alkalmabol.....itt, Santiagoban. Es Panni is bevart. Osszeolelkeztunk, es eloszor ereztem valami buszkeseget a beerkezes miatt. Magamra is, es Pannira is buszke vagyok! Igy visszatekintve nem is volt olyan nehez!
Harmasban megittunk egy uveg vorosbort, beszelgettunk, majd Panni az orajara nezett. 11 ora ! Rohanaaaaaaas! Anyu gepe ejfelre erkezik, es meg nem lattuk a katedralist. Fel a hatizsak, bot a kezemben, es futottunk-futottunk keresztul a varoson. Beertunk a foterre, elrohantunk a katedralis elott, mikozben megallapitottuk, hogy ez nem semmi epitmeny, majd vilagosban jobban szemugyre vesszuk! Futas tovabb! Az utcan operaeloadas volt . Atrohantunk a nezok es az enekesek kozt, mikozben ritmusra rohantunk: Figaro! figaro! figaro! figaro! Vicces jelenet volt!
taxit kerestunk. Egesz gyorsan meglett az allomas, de nem allt benn kocsi. Erre sem kellett 1 percnel tobbet varni. Negyed ora, es 20 euro. Megbeszeltuk, menjunk! Ismet kocsiban ulunk. Izgalmas! :-) Kiertunk idoben. A gep kesik, mi meg mindjart elalszunk. Doltunk jobbra, balra, majd egy kv-val besegitettunk a fennmaradasba. Terveztuk, hogy legyen, mint legyen. Anyu nem sejt semmit.Pannival szoritjuk egymas kezet, kiszoritom a vert a kezfejebol, es gyorsan, nagyokat ver a szivunk.Nyilik az ajto, es kilep a terminalbol, mi negykezlab mogelopakodunk, es megfogom a kezeben tartott borondot. Megfordult........... UUUUUUU, hogy orult, hogy orultunk! Igen! Ez igy volt jo! valoban, nekunk kellett kijonni ele!
Hajnal 3-ig beszelgettunk. A szobank a katedralistol 3 percre van. Super, kenyelmes apartman. Minden tokeletes!
Beertem! Beertunk! 23-an! 27 nap alatt. Edes, Dragam, es ezt te elore tudtad! Hamarabb, mint en!!!!!! Egy honappal hamarabb, amikor megirtad! Hogy csinaltad? Hogy csinalod? Mindegy is, lenyeg, hogy tudod! Lenyeg, hogy mukodik! Hogy nagyszeruen mukodik! Azt mondod, mennyi minden van meg, amit nem is sejtek, de te benned ott van. .... Nem is kell, hogy tudjak rola, csak ha itt az ideje!

Itt vagyunk! Jol vagyunk! Buszkek vagyunk, es almosak, es budosek es faradtak, es ehesek. Alszunk egy jo nagyot a nelkul, hogy a holnapot meg kene tervezni! Nem kell tudni megallokat, km-eket, vizveteli lehetoseget. Holnap elkezdunk visszaszocializalodni!


KARDOS DR!!!! MEGCSINALTAM! Egy kicsit miattad is! Bennem volt a "csak azert is megmutatom" Igaz, ez csak egy kicsit.....:-) Biztam benne, hogy nekem lesz igazam, de feltem egy cseppet, hogy neked! :-)

Babaim! Draga csillagjaim! Lassan hazaerek hozzatok is, es agyon szorongatlak titeket! Es rengeteget beszelgetunk majd! Es egyutt leszunk, es megint csak nezlek titeket....., mint amikor tavaly nem lattalak benneteke 1 honapig! Milllllllio-millllio szereto puszit es olelest kuldok nektek! Es koszonom, hogy elengedtetek, bar aggodtatok-joggal-, hogy kibirom -e? Es buszke vagyok ratok, hogy ilyen turelemmel, es megertessel viseltettetek az agylovesem irant!
Es koszonom az apukatoknak is, hogy aggodalom es rosszerzesek nelkul lehettem uton! Tudtam, hogy jo helyen vannak a gyerek, es ez nagyon sokat szamitott!
Es koszi mindenkinek, aki velem volt, meg ha csak gondolatban is!