Finisterra/Fisterra

2 napja megerkeztunk a vilag vegere!!!!!!! Az oceanhoz!!!!!!
Reggel ota keszulok megirni az elmult napok esemenyeit, de nem tudtam elszanni magam. Semmi masra nem voltam alkalmas, mint fekudni hanyatt az agyamon, es nezni a plafont. Orakon keresztul tudtam ezt muvelni. Talan el-elaludtam, de valaki mindig ramnyitott. Nehezen lett elegem magambol..... Roppant jol elvoltam a gondolataimmal, es a "mozizassal", vagyis visszaporgettem az utobbi napokat, es ujraeltem. Aztan megint, es megint.....
Most jottem vissza az oceanpartrol, setaltam egyet, es csigakat, kagylokat gyujtottem. Talan kiszellozott annyira a fejem, hogy hozzakezdhetek.........

Hatalmas a buli Santiagoban. Sorra talalkozunk azokkal, akik fontossa valtak az ut soran. Akikkel egyutt indultunk, akikkel nehany napot vagy orat egyutt toltottunk, es "dolgunk van/volt veluk"
Nem beszeljuk meg, csak felbukkannak. Orulunk, olelkezunk, gratulalunk egymasnak, koccintunk egy pohar borral.
Jarkalunk a varosban , leginkabb cel nelkul lezengunk, de mindig kiderul, van valami fontossaga a lezengesunknek. Anyu leginkabb velunk tart, mindenfele nyavalya elkapja, mar van vizholyagja, faj a dereka, gyomorrontas kinozza. Ugy gondolja, igy vallal velunk sorskozosseget. En nem igy gondolom.... :-) :-( Minden esetre nagy orom, hogy itt van, hogy itt vagyunk mind a harman. Holnap lesz a nevnapjuk, megint unnepelunk!
Jokat eszunk, iszunk! Finom a kaposztaleves! Mennyit olvastam errol a forumokon! Kerestek a forumokon a hazatert zarandokok a receptet. Hat, gyerekek! Semmi extra! kelkaposzta fozelek hig lere eresztve, es van ahol babot foznek bele, van ahol kenyerrel dusitjak. Ennyi.....szerintem...
Bettytol sms erkezett, reggel 1/2 9 korul erkezik. Megbeszeltuk Pannival, hogy beallunk helyette koran reggel a sorba, ne kelljen orakat ezzel toltenie.
Este, mikor anyu mar lepihent, mi lementunk a terre, jo kis koncert volt! Olyasmi lehet az egyuttes itteni viszonylatban, mint nalunk a CSIK zenekar.
Megint keson fekudtunk, koran keltunk. Leszaladtunk a zarandokiroda ele. Gyulekeztek a beerkezok, de nem olyan iramban, mint 2-3 nappal ezelott. Gondoltuk is, lehet, hogy foloslegesen fogjuk a sort Bettyeknek. Aztan kiderult, megsem, mert nagy csapatok erkeztek, jocskan novelve a mar tetemesre nott tomeget. Es megjott Betty!!!!! Mennyire orult! Mennyire orultunk! Halas volt a meglepetesert. Egyutt ert be Attilaval, es masik ket magyar lannyal. Gyorsan ki is tudta valtani az oklevelet, es elment szallas utan nezni. Szetszakadtunk mi is, mindenki ment a maga dolgara. Mire kinezelodtem magam es megeheztem, 2 ora korul jarhatott. Hiaba hivtam anyut, Pannit, senki nem volt elerheto. Igy egyedul ultem be egy etterembe kavezni, tintahalat enni. Laci hivott, megerkezett Skopjebe, nehezen tudunk beszelni, nincs terero, gyakran megszakadunk. Na, majd este, ha a kirendeltsegen lesz ra lehetosege!
Megsem maradtam egyedul! 20 percen belul a "camino angyala" :-) osszeterelt minket, egyutt ultunk a barban, anyu, Betty, Panni es en. A nyakunkban az anyutol kapott angyalmedal, hat, hogyne mukodne! Nekiindultunk "csajosodni/csajoskodni". Jartuk a ruhaboltokat, nehany kihagyhatatlannak tuno ajanlatnak nem is tudtam ellenallni. Aztan ebbe is belefaradtunk egyszer, es visszamentunk a belvarosba enni. Panni kert, hogy kiserjem ki a terre, mutassam meg neki a webkamerat, mert Renata baratnojenek most tudna integetni. Hiaba magyaraztam, merre menjen, eleg erthetetlennek tunt. Gondoltam, ha ehez kiseret kell, hat van ra idom, belefer. Es, mutatom a helyet, a kamerat es mennek vissza az etterembe, de ragaszkodik hozza, hogy maradjak. Es itt van Betty is, anyu is, de minek? Miert nem rendelnek inkabb az etteremben? Logathatnak a labukat! Nagyon fura a legkor, nagyon furcsat erzek! Valami nagyon kulonlegeset, es kepekben is megjelenik elottem az erzes, es mar bogok, mert biztos csak atverem magam, es probalom elhessegetni a gondolatot, es arra gondolok, hogy ez csak azert van, mert nagyon szeretnem, nem pedig a valosag! Kozben meg szorongat a szivem, es TUDOM, hogy itt most valami keszuloben van. Masodpercek telnek csak el, de kibirhatatlanul hosszunak tunnek ezek a masodpercek, varunk, nezunk, nem ertem, hogy mit, miert, hogy mi van. mig egyszer csak hatrafordulok, es megletom! Itt van! tenyleg itt van!!!!! Itt van Laci! Nem hiszem el, pedig tudtam! Bizony isten, tudtam! Csak nem hittem el. Meg az uton volt egy ilyen sugallatom, ugyan ilyen, mint nehany perce itt a teren meg egyedul allva. Ugrom a nyakaba, es percekig el sem engedem! Oleljuk egymast, nagyon-nagyon, mikozben megkerdezi, hogy hozza megyek-e felesegul? Persze, hogy igen! Mire kimondom, mar eszembe is jut, hogy elmaradt a drama! Az altalam betervezett, megirt, es gondolatban mar eljatszott szinhazi eloadas! Arra gondoltam egyszer, ha majd megkerdezi ezt, visszakerdezek, hogy mennyi idom van gondolkodni rajta? Nem mintha nem tudnam a valaszt, csak a hatas kedveert! De meg ehez is ert, hogy kihagyatja velem a hulyesegemet! :-) Mennyire magatol erthetodo, oromteli boldogsagos gyonyoruseges ez igy! Mar tisztul a szemem, mikor meglatom, csokornyakkendo van rajta! (hihihihi) Alkalomhoz illo oltozetben, hatizsakkal a vallan :-)
Meg orak mulva sem hiszem el , hogy igaz, meg csipkedem magam, hogy nem almodom-e?
Uszom a boldogsagban!
Reggel egyutt indulunk Finisterraba. Ez a vilagvegi varos, Fisterra pedig a vilagvegi sziklaszirt a hires vilagitotoronnyal, ahol a zarandokok a naplemente utan elegetik a hatrahagyni , elfelejteni, eldobni valo dolgaikat.
1º ora korul erkezunk egy maganfuvarozo kozremukodesevel, fele annyi ido alatt, ugyanannyi penzert , mint a busz. Dia mar tegnap ota itt van, foglalt nekunk szallast. A delutant a parton toltottuk, logattuk a labunkat az oceanba, gyujtottuk a kagylokat, es nagy nehezen belemerultunk a vizbe. Rettento hideg! Gyanitom, 15-16 fokos lehet, faj a labunk benne 1-2 perc utan. 4-kor jott anyuekert az auto, ami visszavitte oket santiagoba, ahonnan holnap repulnek haza. Magunkra maradtunk. Jo volt anyuval, bar ugy latom, elfaradt. Piszok meleg van, szivja ki az emberbol az erot. Mar elkepzelhetetlen, hogy birtuk ezt nap mint nap beoltozve, hatizsakkal, rendes fizikai megterheles alatt.
Elmentunk a boltba, bevasaroltunk enni es innivalot, es felgyalogoltunk a vilagitotoronyhoz. Gyultek az emberek, de mindenki megtalalta a neki alkalmas helyet, ahol hatrahagyhatja a multjat es leteheti, amit gondol.
Mire eszbekaptam, percek ota hattal ultem a naplementenek. Neha ugyan hatrafordultam megnezni , hogyan valtozik, milyen a fenye, formaja, de pont az ellenkezo iranyba nezte. Talan, a jovobe? Igen, ez mar a jovo, a multba csak vissza-visszatekintek...
Gyonyoru a naplemente, ahogy a viz elnyeli a korongjat! Micsoda szinek, alakzatok! Masodpercenkent tunik el, amig csak egy apro darab latszik, majd elvesz...... Elment minden regi rossz vele..... Milyen jo, hogy itt van Laci! Milyen elmeny ezt egyutt megelni! Raadasul neki is lehetosege van az elengedesre, megbocsajtasokra.... amennyiben szuksege van ra. Errol nem beszeltunk, ez mindenkinek a maga dolga. Es mellette megtehetem, hogy legyen "MAGAM DOLGA"!
Velunk van Panni, Dia, Michaela, megjelennek a chileiek, a nemetek, a japan es koreai "kislanyok", megint egyutt a csapat. Ok mar tegnap megtettek a maguk kis ritualejat, most csak utanunk jottek egy kicsit. Megittunk egyutt egy uveg bort, es magunkra hagytak minket.
Lement a Nap, kerestuk a Holdat. Sehol nem volt, hiaba nezelodtunk....., majd egy fel ora mulva felbukkant! TELIHOLD van!!!!!!! Teli, teljes, egesz! Ma minden teli, teljes, egesz!
Lassan fogtunk hozza a tuzgyujtashoz. Senki nem szorgalmazta, hogy kezdjuk mar, mindenki szorongatta meg egy kicsit a multjat, bucsuzkodtunk meg tole. Bucsuztunk a ruhakban, zoknikban, torolkozokben osszetomorult, megszorult multunktol.
Sorban dobtuk a tuzbe ruhainkat. En a vegen a satrat is maglyara iteltem. Langjaiban ertettem meg, altala hagyom hatra aggalyaimat a jovo miatt. Mennyit stresszeltem az ut elejen, hogy nem lesz szallas, csak ez a nehez sator valtott meg az allando aggodastol: hogyan tovabb? Hogy lesz holnap? Lesz-e hol aludnom? Egy sator kellett ahoz, hogy biztonsagban erezzem magam. Akkor meg keves volt a hitemª! Es persze, hogy meg ebben a zsufolt idoszakban is, mikor megtizszerezodott az uton levo zarandokok szama, meg most is mindig volt hol aludnunk!!!! Szerencsenk volt? Jol csinaltuk? Szemfulesek voltunk? -azt hiszem, igy egyutt, mind!
Neztem a holdat, mikozben iszonyu fustot okadva langolt a sator. Persze, hogy fele kellett neznem! Ot kellett varnom! Hat, o a mindig megujulo, valtozo, alakot valtoztato! A jovo ilyen! De, ha jol odafigyelunk, kiszamithato! A nap allando! Mindig kerek, mindig ugyan olyan. O a mult! Azon valtoztatni mar nem lehet. Valtoztatni csak a hozza fuzodo erzeseken lehet, azon, hogy hogyan hat rad!
Mennyi kettosseg gyulik ebben az esteben! A TUZ, amit gyujtunk, es a VIZ, ami alattunk mossa a sziklakat. A NAP, a HOLD! Itt a VEG, es itt a KEZDET! A Nap LEMEGY, a Hold FELJON!
Hu8llocsillag suhant at felettunk! Kaptunk meg egy lehetoseget! Nem csak elhagyhattuk a kellemetlen dolgainkat a MULTbol, de kivanhattunk valamit a JOVOre nezve!
Gyonyoru este volt! A CAMINOM CSUCSPONTJA! Laci reggel hazautazott, ittmaradtam "egyedul", tudom, azert , hogy feldolgozhassam. Hogy helyretehessek minden pillanatot, masodpercet. Nehez most nelkule, es nagyon hianyoznak mar a gyerekek! Mar tenyleg ugy gondolom, semmi dolgom itt, de valamiert igy rendeltuk a jegyet, talan meg valami dolgom van itt. Majd kiderul!
ezek utan fekudtem ma az agyban, aplafont nezve, orakig mozdulatlanul, es probaltam elhitetni magammal, hogy ez MIND IGAZ VOLT!