Rabanal del Camino-Molinaseca 25 km

tegnap delutan elmentunk Pannival vacsizni. Gaspaciot (parileves) ettunk, vorosbort ittunk, igy keszultunk fel a 1/2 8-kor kezdodo misere. vartunk jo nehanyan a templom elott, a pap csak nem akart jonni, mondtak a helyiek, hogy ez bizony neha elofordul. marmint, hogy elmarad a mise , igy nem lesz sem-MISE:-) legalabb jol osszebaratkoztunk az angol hospitalerosainkal, emlegettek az aranycsapatot, legendakat meseltek, es megkertek minket, hogy nehany alapveto magyar szot irjunk le nekik, hogy honfitarsainkat mar sajat nyelv8kon koszonthessek. Delutan meg 5 orai teat is adtak. Ezt a szallast tegnap reggel egy mellettunk elhalado kerekparos ajanlotta, aki ismeretlenul leszolitott minket, es mondta, ha Rabanalba tartunk, menjunk az angolokhoz, ott szertartasos teazas lesz. hat, ezert keveredtunk ide, nem is bantuk meg. Reggelit is kaptunk, a szokasos tejeskavet vajat, kenyeret , lekvart.
Reggel viszonylag enyhe idoben indultunk, es nehany kilometer utan olyan tajba bukkantunk, hogy elallt szemunk, szank. (azota szem birom becsukni :-) ) Nem hittem a szememnek! Probalkozhatnek lefesteni a tajat, de lehetetlennek erzem. Na, azert teszek egy probat. Orias hegyek kozt haladtunk, kis, keskeny osvenyeken. A hegyek tetejen felhosipka, a fuvon para. Alacsony, inkabb cserjes-bokros novenyzet a jellemzo, es az utat lila, pici apro viragu novenyek boritjak. A volgyekben, tavol aprocska falvak latszanak, csupa-csupa fekete pattintott pala ko csereppel fedve. Mesebeli!
6-8 km-t haladhattunk elore, mikor elertunk A NAGY KERESZTIG. Itt szokas szerint a zarandokok hagynak egy kis emleket maguk mogott, letesznek egy kovet a mara mar hatalmasra nott kohalomra, es, gondolom, mint en is osszegzik magukban es vegiggondoljak a maguk mogott hagyott idoszakot. En a masodik nap ota cipeltem a hatizsakom zsebeben az erre a celra felszedett kovemet, es jelkepesen, lassan mar 21 napja rakom bele a multam, fajdalmam, kivansagom. Es, ma eljott ez a tortenelmi pillanat, amikor letehetem! Lepakolhatom, hatrahagyhatom! Felmasztam a kohalomra, es keptelen voltam kirakni a kezembol. Szoritottam, ragaszkodtam mindahoz, amit belepreseltem, hisz az mind az enyem! Az en eletem! velem tortent meg! En vittem veghez! Velem tettek! Aztan egyszer csak sikerult! Megszabadultam tole.
Soha nem vart megkonnyebbulest ereztem, ugy gondoltam, ebben mar benne van/volt az is, amit annyira feltem megelni az utam soran. Az innen kovetkezo 4-5 nap. Valoban benne lehet? Itt tenyleg le tudtam szamolni a multtal? Es menet kozben, ahogy ezen jartak a gondolataim, meglattam ismet egy szt Jakab kagylo nyomot a homokban. Es megegyet, es megegyet.Mi ez, ha nem JEL? Jele annak, hogy helyesen gondolom. Olyan hitet es megerositest adott, hogy elhiszem, tudom, nem kell mar ujraelnem azt a borzalmas idoszakot, amire csak visszaemlekezve is osszeszorul a gyomrom. Pedig, milyen halas vagyok ezeknek az eveknek, azoknak az embereknek, akik, amik reszesei voltak ezeknak az eveknek, akik adtak a pofonokat, akik megbantottak, akikben csalodtam, de eppen ok loktek, zavartak, kergettek egy uj elet kezdete fele, amit megelnem eddig eletem egyik legszebb idoszakanak erzek. valtoztam, valtozom, vegul is nekik koszonhetoen. Es ez az ut segitett abban, hogy ezeket az eveket is tisztabban lassam, es harag, gyulolet, megbantottsag nelkul gondoljak vissza resztvevoire.

Sokan lettunk. Ez nem zavar, soha nem zavart a korulottem levo sokadalom. Vagy feltorlodott a sok zarandok az ut vegere, vagy sokan csatlakoztak ido kozben. Mindketto igaz lehet, mert belenezve a regisztracios fuzetekbe, amit az alberguebe erkezeskor toltenek ki, latom, hogy a zarandokok talan 1º-ed resze jon San Jean Pied de Portbol. Folyamatosan csatlakoznak nagyobb varosokban, foleg spanyolok, es iszonyat hangosak. Ma elottunk ment 3 fiu, meggyozodesem, hogy a szomszed hegyen levokkel beszelgettek. :-)

picit faj a labam. Nem mashol, nem kevesbe, hanem MASKENT! Mitol mas? Mert ez mar erezhetoen, egyertelmuen CSAK fizikalis. Lecsupaszitott, kinlodasoktol mentes fajdalom.
Elviselheto, elhanyagolhato!
talalkoztunk Zsuzsaval! Egy barbol jott ki eppen, mikor mi megerkeztunk. Orult nekunk! Kiderult, annyira fajt a laba, hogy levonatozott 13º km-t. Most is egy helyen szalltunk meg. A mai vegcel 6-7 km-rel odebb lett volna egy nagyvarosban. Olyan meseszep helyre ertunk 2 ora korul, hogy nem volt kedvunk tovabb a nagyvarosi forgataghoz. Eleg nehez terepen jottunk ma keresztul, tele sziklaval, oklomnyi kovekkel, aprobb emelkedokkel, es embert-cipot-botot probaratevo meredek lejtokkel. Holnapra sik terepet jelez a terkep, ott majd bele tudunk huzni be tudjuk hozni a lemaradast.
1 het mulva beerunk! Holnap reggel atlepjuk a 2ºº km-es hatart. Lassan elhiszem, hogy nem csak alom, valoban kepes vagyok vegigjarni a Caminot!
Visszamegyunk meg a varoskozpontba, ahol keresztul folyik egy hid alatt egy patak. Parkos, fuves, nyugalmas. Ez kell nekunk! Meg egy pohar bor :-) (a sargadinnye sonkaval mar megvolt!!!)