Santiago-Santiago "helyben topogunk" km ;-)

Reggel negyed 8-kor ebredtunk, 3 perc alatt elkeszultunk, es lementunk kivaltani az oklevelet. Mar ekkor meretes sor kigyozott, pedig 9-kor nyit az iroda. 10 orara sikerult a "pulpitus" ele kerulnunk, ahol kisebb akadalyba utkoztunk. Nem volt egyedi ez a 46 km-es utolso szakasz, megsem akartak elhinni, kerdezgettek, hogy busszal jottunk-e, hol aludtunk, es ellenoriztek a pecsetjeinket. Aztan mar kezbe vehettuk a latinul kiallitott bizonyitvanyt a zarandoklatunkrol.
Innentol kezdve kovalyogtunk. Azt sem tudom, mi tortent, ugy elment a nap. Anyutol kaptunk a megerkezes es az ut emlekere egy karlancot, nevnapunkra "angyal" medalt. Olyan, mint egy kis gomb alaku szelence, a kozepeben egy halkan, de gyonyoruen csengo golyo. Ha megcsorgetem, velem van a vedoangyalom!!! :-) Vacsiig semmi egyeb nem tortent. Ekkor aztan talalkoztunk Jakab bacsival, es egyutt ettunk-ittunk. Meglepett egy gyonyoru, es nagyon finom csokis tortaval. Nagyon jol esett a figyelmessege! Pannitol egy sajat maga altal keszitett ajandekot kaptam, "aqua con gas" "es caffe con lecche" (szensavas asvanyviz es tejeskave) felirattal. (lehet, hogy nem jo a helyesiras) ezt a ket kifejezest naponta tobbszor hasznaltuk, erre emlekeztet az ajesz. Vegre sikerult feltoltenem a telefonkartyat is, es hazauzenni, hogy megerkeztem.
Beultunk anyuval kv-zni, beszelgetni, fenykepeket mutogatni. Mutattuk a tegnap este Jakab bacsival keszult fotokat is. Egyszer csak anyu nagy orommel integet-kiabal valakinek a barbol. Jakab bacsi! Anyu meg fenykeprol megismerte! :-) Megbeszeltunk egy esti talalkozot.
Sorra osszefutottunk minden olyan ismerossel, aki fontos volt szamunkra. Nagy az orom minden ilyen talalkozaskor. Nagy extazisunkban a golya labu olasz lannyal le is egyeztettuk a 3-4 ev mulva kovetkezo "portugal utat" is. Ez is Camino, csak mas utvonalon, es valamival rovidebb.
Nagyon jol jatszanak az utcazeneszek, hatalmas a hangulat este! Tanc-moka-kacagas-lepenyeves-zsakban futas :-) Pannival polkaztunk, mindenki enekel, es orul, orul, orul. Ennyi boldog arcot! Utoljara az agykontroll tanfolyamon ereztem ekkora pozitiv hatasat egy tomegnek, bar ez az erzes most ezerszeresen hat!
Hatalmas a tomeg, az utcakon hompolyognek az emberek, megis olyan bekes minden. Viszont zajos-de nagyon! Szokatlan :-) Pedig volt beszoktatas! Gondolok itt az utolso 100 km-re.
A katedralis gyonyoru, kivulrol-belulrol. Jakabunkhoz olyan hosszu sor all, hogy meg sem kisereljuk a bejutast!
Ejfelkor kezdodott a tuzijatek. Hatalmas volt! ilyen formakat, szineket meg sosem lattam. Egyszerre olyan mennyiseget lottek fel, hogy egy tenyernyi szabad hely nem maradt az egbolton. Meg a tuzijatek is kulonleges!
Megint hajnalban fekudtunk le. Egyszer majd csak kipihenjuk magunkat!
Nagyon jo, hogy itt van anyu! A tobbiek is orulnek neki! :-) Minden zarandok-tarsunk nagy orommrl udvozli! Mar mindenki hallott rola, es a nagy talalkozasrol! Meseltek a tobbiek, amirol mi nem is tudtunk, hogy egy fogalom voltunk az uton. Csak ugy emlegettek minket, hogy a magyar testverek. Na, jo, hogyan is maskepp:-) Jo erzes volt megtudni, hogy nem csak mi gondoltunk masokra, jart az agyunk feloluk, a hogy es holletuk felol, de masok is sokat beszeltek rolunk, emlegettek minket.

Puszi mindenkinek otthon!!!!!!